Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

A baromfitartás és -feldolgozás gazdasági és társadalmi háttere Orosházán Orosháza egy évszázad óta a hazai baromfinevelés, baromfi-kereskedelem és -feldolgozás egyik jelentős központja. Híre és súlya van nemcsak a magyarországi, hanem a külföldi piacokon is. Rangos helyét azzal érte el, hogy azok, akik Orosházán a baromfival foglalkoztak, munkaterületüknek kiváló művelői voltak. Az orosházi baromfitartás fellendülése, a szélesebb körű tenyésztés megindulása a múlt század 60-as, 70-es éveire esik. Ebben az időben erősödik meg és szélesedik ki a tanyás gazdálkodás. Az orosháziak földgyarapító törekvései révén nemcsak az orosházi határban, de azon kívül is szaporodnak a tanyák, ahol lehetőség van nagyszámú baromfi tartására. Elősegíti a baromfitartást a családi munkaerő (nők, gyerekek), továbbá a parasztasszonyok önállósági törekvése, amikor is azok a baromfiból „pénzelnek" a család javára. A legkorábbi adataink szerint 1885-ben már 3 470 mázsa baromfit szállítottak el az orosházi vasútállomásról.

1 Az első magyar nyelvű baromfitenyésztési szaklap, a GALLUS 1883. év novemberi száma felsorolja „egynehány főpiac nevét, ahonnan a legjelentősebb kivitel történik". Félegyháza, Kecskemét, Szentes, Makó után Orosháza az 5. helyet foglalja el. E figyelemre méltó tény összefügg a helység egykori gazdasági és társadalmi viszonyainak, termelési szerkezetének alakulásával. Egyre inkább közismertté válik a történetírásnak az a megállapítása, hogy a mezőgazdaság kapitalista fejlődése amerikai típusú útjának számos vonása felismerhető néhány alföldi város (Makó, Kecskemét, Nagykőrös, stb.) gazdaságtörténetében. Orosháza is e helységek közé tartozik. Elég csak néhány mondattal utalni arra, hogy Orosházán gyakorlatilag nem is volt nagybirtok, s a környék jelentős részét a 15—20—50—100 holdas parasztbirtok uralta, mint azt az 1895-ből származó statisztikai adatok bizonyítják.

2 Az ebbe a birtokkategóriába tartozó gazdaságok a tanyásgazdálkodás révén a baromfitartás fő bázisai lettek. Az 1880-as évek elejére esik a gabonaválság kezdete, amely az amerikai búza európai betörésének hatására alakult ki. Ettől kezdve átalakul a gabonatermelés összetétele. Visszaszorul a búza vetésterülete (természetesen csak relatív visszaszorulásról lehet szó), helyette megjelennek a takarmánynövények, főként az árpa, kukorica és az ezekre alapozott belterjes állattartás. Az említett kategóriához számítható orosházi parasztbirtok erejét, jelentős korlátai mellett, éppen az mutatja, hogy át tudott állni erre a tartásra és teljes mértékben kamatoztatni tudta e tenyésztés során a tanyás településben rejlő lehetőségeket, a kiemelkedő árpa- és kukoricatermelésből fakadó adottságokat. 7