Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

Mindehhez azt is hozzá kell számítanunk, hogy Orosháza és környéke igen jó szállítási lehetőségekkel rendelkezik, ami a gyors értékesítés egyik döntő feltétele. Főként az összefutó vasútvonalak jelentősége nagy ezen a téren. 1870-ben nyílt meg a mai Szeged-Békéscsaba közötti, akkor NagyváradFiumei vonal, 1893-ban a Mezőtúr-Mezőhegyesi, s 1906-ban az OrosházaSzentesi vasút, majd 1926-ban a Kaszaper-Orosháza közötti kisvasút. A kövezett utak a századfordulótól épültek ki. A környék természeti adottságai is kedveztek a nagyarányú baromfitartásnak. A hőmérsékleti viszonyok kedvező alakulása, az évi napsütéses napok száma e tekintetben a legfontosabb, nem számítva az alföldi térszínből következő előnyöket. Egyes baromfifajok nagyarányú tenyésztését az is elősegítette, hogy azok a gazdasági növényeink kártevőit pusztították. A biológiai védekezés terén a pulykák voltak a leghasznosabbak. Közismert volt, hogy egyes években a lucernára és a vörösherére a kártevők súlyos csapást jelentettek. Ahol azonban a pulykák a lucerna közt bogarásztak, ott csak jelentéktelen volt a kár. Ezzel a gazdasági átalakulással, a közút és a vasút kiépülésével egyidőben megjelentek Orosházán az idegen származású baromfikereskedők, akik bel- és külföldi szállítások révén a piacra hozott baromfi folyamatos és állandó átvételét biztosították. Nemcsak az orosháziak, de 20—30 km-es körzet lakossága is állandó szállítója lett a folyton növekvő piacnak, és így alakult ki az igen népes, vásárnak is beillő orosházi baromfipiac. Az orosházi piacozás, a községbe özönlő sok kocsi hangulatát Bakó József költő, aki akkoriban a monori tanyai iskolánál tanított, így adja vissza: „Tíz kocsi, húsz kocsi, száz kocsi mind tele, Ömlik a vidék vére, húsa, veleje..." (Városba menve, 1933)

3 Féja Géza pedig Viharsarok című jeles szociográfiai munkájában a piacon levő baromfit és tojást „baromfi hadseregek"-nek és „tojáshegyek"-nek látja. Majd ezt írja tovább: „Exportképes termelés folyik itten, s a kisbirtokkultúra változatossága messze maga mögött hagyja a nagybirtokét. Orosháza eleven védőbeszéd a kisbirtokkultúra különb gazdasági eredményei és lehetőségei mellett."

4 A baromfikereskedők felismerték a kínálkozó üzleti lehetőséget. Munkájukkal a gazdasági életbe élénkséget hoztak és néhány száz embernek munkalehetőséget biztosítottak. Bár ez az üzleti tevékenység elsősorban egyéni érdekeket szolgált, közvetve a gazdasági élet fejlődésében is fontos szerepet játszott. A kereskedő udvarából a baromfit részben élve, részben pedig vágottan, megtisztítva szállították el. Ez utóbbi munkából lassan egy új ipar alakult ki, amely városunkban sokáig a legjelentősebb volt. 8