Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

Az első exporttojás-szállítmányokat Steinberger Salamon indította Bécsbe és Németországba. E cégen kívül az 1900-as évek elején tevékenyen részt vettek a tojáskereskedelemben Bernardinelli és Öhlschläger kereskedők. Jelentős munkájukat bizonyítja az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara 1908. évi jelentése. Az első világháború előtt már Angliába is szállítottak tojást. Az export megindulásának évét nem ismerjük, arra viszont még emlékeznek, hogy az angol kereskedők a nagyméretű tojásokat vásárolták szívesen. A tojást a kereskedők és bevásárlóik részben közvetlenül a tenyésztőktől vették meg, részben a kiskereskedők és szedők útján vásárolták. A kocsizó kofák, a szedők és a kiskereskedők nemcsak a baromfit, hanem a tojást is szedték. Ezekért szintén jutalékot vagy szedőpénzt kaptak. Ma a tojás ára egy darabra, vagy egy kg-ra vonatkozik. Tehát a tojás az állandó egység, míg az ár a változó. Régebben ez fordítva volt: a pénz egysége pl. 1 korona, vagy egy meghatározott aprópénz, a hatos vagy a húszas volt az állandó, s ehhez ingadozott a tojások darabszáma. Az 1883. évi Orosházi Újságból olvashatjuk a következő piaci jelentést. „Tojásokban az állomány felszaporodása folytán 44—45 db forintjával készségesen adatott."

15 Sokáig ismerték az alábbi ármegjelölést: „garas a tojás", vagyis egy tojásért a legkisebb pénzt, a garast adták. Mondták azt is „Három egy hatos" vagyis 3 tojást adtak egy hat krajcárosért. Emlékeznek még ilyen árakra is: „Hetet húszért, vagy hatot húszért". Ami más szóval azt jelenti, hogy húsz fillérért 6 darabot, ha rosszabb volt a piac, 7 db tojást adtak. Az első világháború előtt igen nagy volt az áringadozás a tavaszi és a téli tojásár között. Télen 120—140 koronát adtak egy láda tojásért, tavasszal 56 —60 koronára ment le az ára. A tőkés gazdálkodás idején az irányárat a hétfői és a csütörtöki tőzsdei árak adták. E napokon az árut „a hét elejére vagy a hét végére" jegyezték. A tőzsdei élethez tartoztak az ügynökök, akik megbízásokat vállaltak a vevő és az eladó részéről. A tőzsdei üzletkötéskor a szakmát jól ismerő kereskedő apró, jelentéktelennek látszó tényezőket is betervezett. Tavasszal előre adta el a tojást, mint útban lévőt. Tudta, hogy a felhozatal emelkedik, és ő olcsóbban szerzi be a már lekötött mennyiséget. Ősszel meg éppen ellenkezőleg, a telepen tartották néhány napra a tojást, s mivel az árak ilyenkor emelkedtek, a raktározás jövedelmet hozott. Volt olyan eset is, amikor a kereskedő a tőzsde országrészenkénti tojásminősítését használta ki. Tudta, hogy a tőzsdén az erdélyi tojást, közte a nagyszalontai is olcsóbban jegyzik, mint a tiszait, ezért a szalontai tojásokat a magasabbra értékelt tojásokkal keverte össze, s az orosházi vasútállomásról feladva több pénzt kapott érte. A nagyszalontai cég kárpótlásul Orosházáról olcsóbb kacsát kapott cserébe. E felsorolt üzleti fogásokból kis képet kapunk a régi kereskedelmi életről, arról, hogy a kereskedő mi mindent megtett jövedelme fokozása érdekében. A kereskedő telepén, ha sürgős is volt a tojások elszállítása, nem dolgoztak olyan megfeszített munkával, mint ősszel a baromfivágás idején. Legfárasztóbb munkájuk a piacra járó tojáscsomagoló asszonyoknak vagy lányoknak 76