Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

Az idősebb korú, egykor tojáscsomagoló asszonyok Steinbergerékre úgy emlékeznek vissza, mint akik még a tojás csomagolásában is keresték a tetszetős külsőt, kiszínezték, kicifrázták a tojásokat. A láda legfelsőbb rétegében lévő különböző színű tojásokat: a fehéret, a sötétbarnát, vagy zöldes színű kacsatojásokat úgy rakták be, hogy azok hosszanti csíkokat, csúcsára állított trapézokat, rózsaformát vagy a kereskedő monogramját mutassák. Az ötvenes évek elején a feles és az egész ládákat fokozatosan a 360 db-os egy négy édes ládák váltják fel. Vannak külön piacos ládák nyitható-csukható fedéllel, két végére erősített fogantyúval, amelyeket kizárólag a tojások beszállítására használnak. Vannak pesti ládák vékonyabb deszkából, amelyek a belföldi forgalomban használatosak. Ez utóbbival megegyezők az exportládák, csakhogy ezek mindig új anyagból készültek, s a láda végdeszkái gyalultak voltak. 1957-től kezdve az exportra kerülő tojások nagy részét hullám- és kartonpapírból készült, egynegyedes dobozokba csomagolják. A kétfelé rekesztett negyedes ládákba 6 papírtálca kerül egymás fölé. A préselt tálca minden tojásnak külön fészket biztosít, s így a tojások nem koccannak össze. Egy-egy tálcára 30 tojás fér. A földművesszövetkezetek és a nagyüzemi gazdaságok az átvétel előtt a tojásokat előre rakják bele a tálcákba, és teszik rá a kiemelődeszkára. Az átvevő ellenőrzi, és ha nincs hiány, a két drótfogantyú segítségével becsúsztatja a ládába. A deszkára erősített drótfogantyúk is a ládában maradnak, s az üzemben ennek segítségével a 6 tálca tojást egyszerre emelik ki. A papírból készült tálcákat eleinte a magyar és csehszlovák ipar készítette, de mivel azok kemények voltak, és törték a tojást, ezért holland, dán, svéd és finn tálcákat szereztek be. 1981-től a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát melléküzemága által gyártott megfelelő minőségű tojásos tálcákat használják. 1966-tól kezdve gyártani kezdték a 6 darabos összecsukható tojásos tálcát is, amelyekbe a hazai vásárlók részére csomagolják a tojást. Műanyag tálca is forgalomba került, amelyet inkább a tény észtojáshoz használnak. Az exportládák elkészítése után a ládavégekre az előírt szignókat, jelzéseket rányomták. Beleégették vagy rábélyegezték a kereskedő nevét és a tojások súlycsoportját. A belföldi piacra szánt ládákra a minőséget és a mennyiséget jelző címkéket ragasztották. Államosítás óta a „TERIMPEX"-nek, a külkereskedelmi vállalatnak a „TERIMPEX—HUNGÁRIA" jelzésű emblémáját, vállalati jelvényét égetik vagy bélyegzik a ládák végére. Rábélyegzik még a tojások súlycsoportját jelző számot, valamint a vevő által megadott jelzéseket. A baromfiipari feldolgozók csupán a kódszámukat égetik vagy bélyegzik oda. A külföldre eladott tojásokat vasúti kocsiban szállították, illetve szállítják. Az úgynevezett egész ládából 100 ládát, a felesből 200-at, a négy édesből 400 láda tojást raktak egy vagonba. Belföldi piacra — amíg tehergépkocsi nem volt, vagy csak kevés volt belőlük — a tojások szállítását szintén vasúton bonyolították le. Ha kevés volt az áru, akkor darabáruként továbbították. A második világháború után a kiskereskedők kezdték el gépkocsival szállítani Budapestre a vágott baromfit és a tojást. Ma az ipar mindkét szállítóeszközt használja. Vasúti szállításnál télen hullámkartonnal bélelik a vagont és a tojásos ládákat. 75