Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

Kemény Jenőnek két helyen is volt tollraktára. Két tollkeverő férfit és 2 —3 tollválogató asszonyt foglalkoztatott állandó munkásként. A nyár végén és ősszel 6—7 asszony dolgozott náluk. Keverték, válogatták és szedték zsákokba a tollat. Tevékenységét azzal is bővítette, hogy a 20-as évek végén egy kézi hajtású pelyhezőgépet vásárolt a toll osztályozása céljából. Néhány évvel később már villanymotorral hajtott gépet is beállított. A bálázott tollat a 20-as években lovas kocsival, később gépkocsival szállították Hódmezővásárhelyre és Szegedre. A 30-as években már önállóan szállított tollat Németországba. Rajta kívül még Dénes Sándor is exportált. A munkásoknak munkaruhájuk nem volt. A munka befejeztével cirokseprűvel seperték le egymás ruháját, ezért meglátszott rajtuk, hogy hol dolgoztak. A tollkereskedők jövedelmét nehéz volt követni. Egy idős munkás, aki 1927-től 44-ig egyfolytában egy munkahelyen dolgozott, úgy számolgatta, hogy a toll értékének 40—50%-a lehetett a haszon. Az államosítás után tollat csak a földművesszövetkezet vásárolt. Központi felvásárlóhelye az egykori Külley-ház pincéjében volt. (Ez a ház az 1800-as évek elején épült, s uradalmi tisztilakás volt. Bajcsy-Zs. u. 1. sz. alatt állott. 1979-ben lebontották.) Nagy boltozott pincéjében több vagon tollat tárolhattak. (56. sz. kép.) Az itt összegyűjtött tollat a budapesti, később a Kecskeméten működő tollfeldolgozó vállalathoz szállították. 1978 óta több tollexportáló cég (tsz és külkereskedelmi vállalat) működik. Az áfész felvásárlói önállósították magukat, a tollat megveszik a libanevelőktől, sőt újabban a termelőszövetkezetekből is, és annak a cégnek adják el, amelyik legtöbbet fizet. Nincs már kiabálós kofa a tanyákon. Azok gyermekei most nagy, nyugati gyártmányú, utánfutóval ellátott gépkocsikkal bonyolítják le az üzletet. A tollkereskedés ma is jól jövedelmező foglalkozásnak bizonyul. 7. Tojáspiac Orosházán a tojáspiac a múlt század második felétől kezd jelentőssé válni. A tojáspiacot két helyen tartották: a nagyobbat a baromfipiacon, a kisebbet pedig a tejpiacon. Az előzőnél a tenyésztők egy tételben adták el a tojásokat, míg az utóbbinál darabonként árulták. A gyalogosok garabolyban, vesszőből font kézikasban, vagy nagyobb kétfülű kasban, a tanyasiak általában lovas kocsival vitték be a tojást. Rossz utakon a tojások könnyen törtek, ezért a kasban pelyva vagy szalma közé rakták. Piaci átvételkor a szalmával nem sokat törődtek, szórták le a földre, és sok helyen bokáig jártak benne. (15 sz. kép.) Piac végére annyi gyűlt össze, hogy az utcaseprők tűzrevalónak vitték haza. A múlt század 80-as, 90-es éveiben vásárolt tojásokat a kereskedők hordókba rakták. Erre a célra 150—200 literes, fából készült hordókat használtak. A piac kezdetekor a hordók alját szalmával megágyazták, s erre tették rá az első sor tojást, majd vékony réteg szalmával fedték. Ezután ismét tojás és szalma került 73