Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

szerepel.) Később, 1930-tól 1949-ig a mai Mezőgazdasági Szakközépiskola helyén tartották a piacot. Majd ismét újabb helyre, a Szentesi út jobb oldalán az első bérház és az akkori mázsaház (ma Gyopár eszpresszó) közé helyezték el. 1962 óta nagyállatok piacterével ez is átkerült a Csorvási út mellé, az új vásártérre. A lúdtartás jelentőségét mutatja az is, hogy Orosházán igen élénk maglólibapiac alakult ki. A helybeli tenyésztőkön és tömőkön kívül megjelentek itt azok a libakofák is, akik távoli vidékről hoztak ide libákat. A már említett Miszlai Pál pusztaföldvári kocsizó kofáról tudjuk, hogy a múlt század 90-es éveiben, főleg aratás előtti időben, az Arad megyei Székudvarra járt, ahol sovány libákat vásárolt. Erre a 60—70 km-es hosszú útra rendszerint magával vitte valamelyik gyermekét, esetleg két vagy három fuvaros is vele tartott. A libákat a kocsiderékban és az oldalfalak felett készített gyékényketrecekben helyezték el. Egy-egy kocsin 40—80 libát hoztak, s a megérkezése után udvarában csakhamar összejöttek a vevők. A parasztemberek tarlóra vették a libákat, kétszer megtépték, és utána megtömték. Ha Földváron már nem volt a libákra vevő, akkor az orosházi piacra szállította be azokat. Évenként 10 fordulót is megtett, egy-egy útja három napig tartott. A húszas-harmincas években Szász István és Szász Sándor a tépés előtti fiatal libát Kunszentmártonból és Szarvasról szerezte be, és hozta a helyi piacra. Az 1880-as évektől kezdve sok szegény család az őszi és téli hónapokban libatöméssel foglalkozott. Ezek az emberek a szomszédos községekből, főleg Vásárhelyi pusztáról a maglóliba-piacra hozott libákat vették. Állategészségügyi szempontból ez a különálló piac igen kedvező helyzetnek számított, kisebb volt a fertőzési veszély, a többhetes hizlalásra szánt libák nem kerültek össze mindenfajta baromfival. Az első tépés utáni libákból már augusztus elején vittek a piacra. A sovány libák piacra szállítása nagyobb mennyiségben szeptember elején kezdődött, s ekkor 400—500 libát is behoztak. December hónapban ez a felhozatal csökkent. Az év végén kerültek be a kései libák, a sarjúlibák. Márciustól kezdve pedig a kitojt libákat, a magludakat hozták be eladásra. Régen a napos libákat is a maglóliba-piacon árulták. Az első világháború után sok naposlibát hoztak Hódmezővásárhelyről és Szegedről. Az ötvenes évek után a libapiac jelentősége csökkent, s ma a kevés naposlibát a Könd utcai vegyespiacon árulják. A hatvanas évektől kezdve a Baromfiipari Vállalat az előre megrendelt naposlibát a nagyüzemektől szerezte be, és a földművesszövetkezet révén kijuttatta a tenyésztőkhöz. A fölnevelt libák ugyancsak a földművesszövetkezet közreműködésével kerültek a libatömőkhöz. A maglólibapiac kikapcsolódott a forgalomból, s ezért nem véletlen, hogy a csak egy kocsival felhozott libák eladatlanul maradtak 1974 őszén. Amióta a baromfiipar a nagy libamájért jelentékeny prémiumot fizet, ismét megnőtt az érdeklődés a ludak tömése iránt. A hetvenes évektől kezdve már nemcsak az öregek, de több fiatal is foglalkozik libatöméssel. A lúdhizlalást teljesen a Baromfifeldolgozó Vállalat irányítja. Szerződést köt a mg-i termelőszövetkezetekkel és az áfészekkel a naposlibák fölnevelésére. Meghatározza, 71