Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

tiltotta az effajta utazást, és megkövetelte a személyszállító bódék használatát. (52. sz. kép.) Egyes kereskedők csak félkocsi szélességű bódékat készítettek, hogy több ketrec férjen a kocsira, azzal már nem törődtek, hogy a benne ülők szorongtak. A gépkocsikkal meggyorsult a szállítás, elsősorban a kövér baromfival siettek, hogy a meleg előtt a telepre érjenek, ahol rögtön szabadon engedték őket. (53. sz. kép.) A megkötözött, vagy ketrecben lévő állatok könnyen megfulladtak. A rázós úton a libák mája is könnyen megrepedt, ezért a ketreceket szalmával bélelték. Rakodáskor és kéregetéskor is figyelmesen bántak velük. Orosházán és környékén jelentős volt a pulykatenyésztés is. Egyes gazdák évenként többszáz pulykát is neveltek. Ez a jelentős mennyiségű áru a versenytől hajtott kereskedőket arra ösztönözte, hogy gépkocsikkal ők maguk menjenek ki érte. Ilyen, tanyán történő felvásárlás a 30-as évek végétől kezdve mind gyakoribb volt, s ma már természetes, hogy a feldolgozóipar a nagyüzemek baromfiállományát piac nélkül, a felnevelési helyen veszi át. Az is szokásban volt, hogy üres ketrecet adtak a tenyésztőnek, aki maga szállította be áruját. (54. sz. kép.) A tőkés gazdálkodás idején a tenyésztőknek nagyon kellett figyelniök a piaci árak alakulását. Tudniuk kellett azt is, hogy mikor keresik legjobban és mikor fizetnek legtöbb pénzt a baromfiért. A pulykapiac közel egy hónap alatt zajlott le, november 15 és december 15-e között. Erre az időre készen kellett lennie az állatoknak, mert később csak olcsóbban vették a pulykákat. Ma a régi értelemben ismert baromfipiac már nincsen. Az ötvenes évek elején a Baromfifeldolgozó Vállalat még vásárolt a nagykereskedők helyén, de ezt a tevékenységet fokozatosan a Földművesszövetkezet vette át, és 18 átvevőhelyen vásárolt. A baromfinevelők a lakóhelyükhöz legközelebbi átvevőhelyre vitték az aprójószágot, ahol megszabott árat kaptak érte. Az úgynevezett gyalogpiacon az árak szabadok. Itt a vevők azok a városiak, akik baromfit nem tartanak. Az eladók főleg idősebb asszonyok, akiknek van idejük a piacozásra. Az 50-es évek végén — átmenetileg — egyes tanyai emberek, élve a törvényadta lehetőségekkel, felnevelt csirkéiket, libáikat vonattal Budapestre szállították, ahol a helyi árnál lényegesen drágábban tudták a szabadpiacon értékesíteni. 5. Maglóliba-piac Az orosházi baromfipiachoz tartozott az igen jelentős maglóliba- (soványliba) és magliba- (tenyésztésre hagyott liba) piac. Legelőször az Orosházi Újság 1895. évi egyik számában szerzünk róla tudomást, eszerint „A libapiacot a Virasztó Istvánné háza mellől a birkapiacra tették át".

73 Feltételezhető, hogy tágasabb helyre, a birkapiacra való áthelyezése a forgalom növekedésével függött össze. Ez a piactér a vásárhelyi kövesút mellett, a Tó utca és a temető között terült el. („Libapiac tér" hivatalosan még most is az utcanevek között 70