Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

1945. nov. 16-án dr. Bárány Aladár ügyvéd (Ungar Pál volt résztulajdonos veje) keresetet indított Bernardinelli Lajos, mint háborús távollévő ellen. Az ügyben Birkás Imre, az ismert mozgalmi vezető, egykori telepi munkás vállalta a döntőbizottsági tagságot. A Magyar Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium 1945. dec. 6-ai levelében Birkás Imre tagságát nem fogadta el, s helyette Dominek Dezső hites könyvvizsgálót nevezte ki. (Dominek Dezső viszont Bernardinelli Lajos apósa volt.) Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága 1945. dec. 22-én kiadott határozata a következő volt: „a zárlat alól Bernardinelli Lajos hűtőházát felszabadítom és nevezett tulajdonába visszabocsátom. Utasítom az üzem jelenlegi bérlőjét, hogy a tulajdonossal a fennálló magánjogi jogszabályok szem előtt tartásával számoljon el. Indoklás: így határoztam, mivel a vállalatnak kormánybiztosságom kezelésébe való vétele az Orosházi rendőrség és egyes magánszemélyek azon bejelentése alapján történt, mely szerint Bernardinelli Lajos háborús távollevő. Miután nevezett jelentkezett és igazolta, hogy soha háborús távollevő nem volt, és Budapesten a felszabadulást megelőző időben és azóta is bejelentett lakása van, a 10 490/1945. M.E. sz. rendelet 3. §. (1) bek. Bernardinelli Lajos vagyonára nem vonatkozik. Zombory sk. kormánybiztos."

59 A fenti ügyben többféle érdek találkozott egymással, s a részletezés egy kissé rávilágított arra, hogy abban az időben az Elhagyott Javak Kormánybiztossága milyen ügyekkel foglalkozott. A Dolgozók Szövetkezete először cserekereskedelmet folytatott a baromfival és a tojással, majd később pénzért vásároltak. Az infláció alatt azonban a pénz annyira elértéktelenedett, hogy egy-egy kocsi áruért 3—4 zsáknyi pénzt hoztak haza Budapestről. A Mezőgazdák telepén is megindult az élet, sőt itt 1945. május 1-jére különböző típusú roncsokból már összeállítottak egy használható teherautót is. (19. sz. kép) Ezzel elmentek még Aradra is (az első világháború előtt Orosháza az aradi kereskedelmi vonzáskörhöz tartozott), ahonnan sót és lópatkókat hoztak csereáruként. Megtörtént, hogy az üzemi dolgozók is lópatkót kaptak a munkájukért. 1945. év második felében Fleissig Béla és Klein Ignác is visszajött Orosházára. Fleissigék visszakapták telepüket. Kleinék is visszakövetelték, s egy időre meg is kapták az üzemet a Magyar Mezőgazdák Rt. jogutódjától, a Magyar Országos Szövetkezeti Központtól (MOSZK-tól). Mivel a hűtőház a régi Klein-féle telepen állott, a MOSZK hűtőház nélkül maradt, s áruját Szentesre és Ceglédre kellett szállítania. 1946. július l-jén megegyezés jött létre a Dolgozók Szövetkezete és Bernardinelli között. Augusztus l-jén a forint életbe léptetésekor közösen kezdték meg a felvásárlást és a feldolgozást, de két hónap múlva az új cég felbomlott. Ebben az időben a Klein és László cég, valamint Fleissig Béla üzeme is egyesült. 1947. j

an. l-jén hozzájuk társult Bernardinelli, s ez időtől kezdve egy nagyobb vállalkozás részeseként a Fortuna Árukereskedelmi Rt. néven szerepeltek. A Részvénytársaság igazgatótanácsa Budapesten székelt, elnöke Fleissig Béla lett. Ezek a tőkés üzemek az 1948. márciusi államosítás során az állam 48