Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

és Iparkamara 1908. évi jelentése, amely szerint a kamara területéről ezen évben a legtöbb tojást Orosházáról vitték ki. (A trianoni békeszerződés előtt Orosháza az aradi kamarához tartozott.) Az orosházi baromfi hírneve még a bécsi királyi udvarba is eljutott és hetente teljesítették a „Burg" megrendelését. A háború évei alatt, amikor már minden baromfiszállítás korlátozva volt, a szolgabíróság ennek felszállításához külön engedélyt adott. Az árut gyorsvonattal, külön okmányokkal küldték. A rendelt áru mennyisége hetente 7—10 ezer darab tojás és néhány mázsa baromfi volt. Külföldi piacokon az orosházi kereskedők üzleti forgalmát az is növelte, hogy az országban a legkoraibb csirkéket itt nevelték, s ezekkel primőr áruként jelentkezhettek. Ez összefügg egyrészt azzal, hogy Orosháza az ország legdélibb, s így legmelegebb zónájába esik, másrészt a gazdaasszonyok nem röstelltek egész korán csirkét nevelni. Az első tollas, jól tömött libákat legkorábban Kunszentmárton, Szentes, Kiskunfélegyháza és Orosháza piacain vásárolták. Ezeket kopasztották és Németországba szállították. Az első világháború előtt a német piacokon csak az etetett libát keresték, a tömött kövér libát nem vették meg. Orosházáról csak 1925-ben szállítottak ki először kövér libát, de akkor is kevesebbet kaptak érte, mint a pecsenye libáért. Fleischner Adolf magyar kereskedő Berlinben társult Margulies kereskedővel, s ezek vették meg az első kövéráru szállítmányokat. Az első világháború előtt a kövér libákat Bécsbe, Budapestre és Prágába szállították. A libamájnak már akkor is jó ára volt. A pesti libabontó kereskedők keresték is a jól hízott libákat, mert egy nagy májért annyi pénzt kaptak, hogy az felért az egész liba árával. Pulykára, gyöngyösre az angolok voltak a legjobb vevők, s ezekből minden mennyiséget átvettek. Ebben az időben külön árunak számított a kappan és a poulard, a kövér jérce. A kappanokért 20—30% -kai többet fizettek a külföldi vevők. A baromfitenyésztők és a kereskedők közé sorolhatjuk a lúdtömőket vagy libahizlalókat. Ők azok, akik a tenyésztőktől megvették a sovány libákat, udvarukba szállították és több héten át tömték. Ha a ludak jól meghíztak, a kereskedőknek eladták. A libatömők és a kereskedők között — bár egymásra voltak utalva — igen hamar érdekellentét alakult ki. Erről tájékoztat az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara 1892. évi jelentése: „A libahizlalók panaszkodnak, hogy az üzérkedők önkényének vannak kiszolgáltatva. Ezen hátrányon úgy lehetne segíteni, hogy a hizlalók szövetkezetet létesítenek, és a libákat közvetlenül küldenék a fogyasztói piacokra."

56 Nem tudjuk, hogy az orosháziak érdekelve voltak-e az ügyben, mindenesetre figyelmet érdemel a szövetkezés gondolatának fölvetése. 43