Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

2. Az I. világháborútól az államosításig Az első világháború alatt a baromfitenyésztés csökkent, kisebb volt a piac, s ugyanakkor az üzleti életet is korlátozták. A felvásárolt baromfi és tojások felét Budapest élelmezésére adták le, a másik felét a Bécsben székelő Központi Bevásárló Iroda irányította Ausztriába és Németországba. A háború után lassan indult a baromfi-kereskedelem, de néhány év múlva újra megtalálták a külföldi piacokat, s ezért a baromfi-felhozatal a helyi piacon is emelkedett. Az 1924. évi kamarai jelentés utal arra, hogy mind ár, mind minőség tekintetében fel tudják venni a versenyt az összes külföldi piacon a konkurrenciával. A baromfi minősége pedig azért jó, mert ez évben a kereskedők normális árak mellett vásároltak, és így megkövetelhették a kifogástalan minőséget. 1920-ban az orosházi baromfi-kereskedők Élelmiszer- és Terménykiviteli Vállalat név alatt egyesültek, azért, hogy a városon belül ne legyen konkurrencia. A hét tag után „hetes cég"-nek is hívták őket. Ebben a vállalkozásban a Bernardinelli-Őhlschlager-Ungár Cég részesedése 35%, a Steinberger-Fleischmann Cég részesedése 45%, a Presser Albert és fia Sándor cég részesedése 20% volt. A szerződést öt évre kötötték, de Presserek 1922-ben kiléptek, s rövid ideig egy Interexim nevű céggel működtek együtt. Néhány év múlva Presserek Klein Ignáccal és László Gézával társultak, akik korábban tőzsdei megbízottak voltak. Az egyesülés után nagyban kezdtek baromfit vágni, de 1933-ban különváltak. Klein és László maradt a Komlósi utcán lévő régi telepen, míg a Presser cég a Vasút utca 16. sz. alatt (ma Október 6. utca 12. sz.) új baromfitelepet nyitott. Bérbevette az I. világháború előtt létesített Palagyár épületeit. Az új helyen egyre kevesebb baromfit vágott. A piacokon már nem volt saját felvásárlója sem, a szükséges árut Nativ Jánosné kereskedőtől vette át. Üzeme néhány év múlva megszűnt. Az 1920-as évek előtt a piacon vásárolt baromfit és tojást lovas kocsival hozták a kereskedők telepeikre, de 1922-től kezdve már teherautókkal is mentek a piacokra. Először Presser Sándor vásárolt egy gépkocsit. A következő évben Steinbergerék egyet, Bernardinelliék pedig két gépkocsit szereztek be. A további években a gépkocsik száma szaporodott a baromfiüzemekben, s ezek számából egy-egy üzem nagyságára, teljesítményére is következtetni lehetett. A kereskedők újabb és újabb gépkocsijai sokféle gyártmányúak, különböző típusúak voltak, s ez a gépkocsivezetőket már akkor is különösen érdekelte. (13. sz. kép) Egyes tőkeerős, más városban működő baromfi-kereskedők igyekeztek lábukat megvetni az orosházi baromfi-kereskedelemben. Rendszerint gyöngébb orosházi céget szemeltek ki erre, és azt támogatták. így például a Klein és László cég Hartmannék segítségével dolgozott. Eleinte e szentesi céghez vitték hűteni a vágott baromfit is. Mivel Hartmannéknak Bécsben és Londonban hűtőházuk és üzletük volt, az árujukat ott is értékesítették. (14. sz. kép) 1936-ban a Presser-cég megszűnt. Telephelyét a Hódmezővásárhelyről 44