Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

nen-cég Szentesről. A helybeliek közül Bemardinelli-Öhlschlager-Ungár, valamint a későbbi Presser-Klein-László-cég is. Az üzlettársi viszony létrejöt­tében szerepet játszott a konkurrencia elleni harc, amelyet legjobban a tőke növelésével lehetett fokozni. Az exportszállítás sokrétű feladatot jelentett, egy ember nem tudta elvégez­ni. Az idetelepült kereskedőkre jellemző, hogy rokonaik vagy üzlettársaik Budapesten, Bécsben, Berlinben, Veronában, Zürichben vagy Londonban éltek. Ők gondoskodtak az áru elhelyezéséről, értékesítéséről. Figyelték a nagyvárosi baromfiforgalmat, a piaci árakat, a konkurrenciát és időben, sok­szor naponta értesítést adtak a felvásárlások fokozására vagy csökkentésére. Az 1890-es években Clauss Edward német exportőr is létesített baromfitele­pet Orosházán, de ő keveset tartózkodott itt. Megbízottja a Pozsony környéki Ohlschläger Márton és felesége Grósz Zseni volt. Ez az új kereskedő néhány év alatt tönkrement, s az üzletet Ohlschläger vette át. Biztosra vehető, hogy a csődbejutás nem a baromfihiány miatt következett be, mert egyébként az új tulajdonos sem merte volna vállalni az üzlet fenntartását. Idős koráig dolgozott is benne, és csak a 30-as évek közepén, halála előtt adta el üzletrészét társának, Bernardinellinek. 1894-ben már egy Frigor nevű olasz kereskedő is vásárolt a mai Mikes­Kígyó-Petőfi utcák által határolt telepen. Letelepedésének idejét nem ismer­jük. Az 1900-as évek elején a nálánál később Orosházára települt másik olasz­nál — Bernardinellinél — már mint élőbaromfi-osztályozó dolgozott. 1896-ban Bartolo Michèle Bernardinelli és Filippi Silvio, két fiatal olasz egy veronai baromfi-nagykereskedő megbízásából piackutatást végeztek. Először Bulgáriában és Romániában tájékozódtak, majd Magyarországra jöttek. Fel­adatuk az volt, hogy olyan helyet keressenek, ahonnan csirkét és tyúkot na­gyobb mennyiségben, vagontételekben tudnak Olaszországba szállítani. Ma­gyarország több városában, községében megfordultak és végül Orosházát szemelték ki letelepedési helyüknek. Orosházán ekkor már voltak baromfi­nagykereskedők, de úgy látszik, nem tartottak ezektől a versenytársaktól. (11. sz. kép) Ezek az olaszok, mivel nagy mennyiségű baromfi vásárlására kaptak megbí­zást, élénkséget és új formát vittek az üzletbe. Dobszóval értesítették a lakossá­got megérkezésükről és arról, hogy piaci napokon kívül, meghatározott időben a telepükön, a piaci árnál magasabb árat fizetnek. Az orosháziak tudomásul vették a vevő kívánságát és telephelyére szállították az aprójószágot. Az első időben az is megtörtént — amire az olaszok nem számítottak —, hogy minden ketrecük megtelt és a pénzük is elfogyott, s akiktől nem vették át az árut, azok nehezteltek rájuk. A továbbiakban azonban gondoskodtak róla, hogy ilyen eset ne forduljon elő. Első telephelyük a vasútállomással szemben, a mai park helyén volt. A jónak ígérkező baromfiüzlet az olaszokat arra késztette, hogy szakembere­ket, osztályozókat hívjanak otthonról. Ezek egy része családostól, másik része mint fiatal nőtlen ember került ide 5 akik hosszabb-rövidebb ideig itt maradtak. A telepi munkások emlékeznek Dolfini Battista, Fornicca Provido, Perbeimi 41

Next

/
Thumbnails
Contents