Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

d) 1953-tól napjainkig Az előző időszak terhes körülményei között a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok számára a baromfitenyésztés csak gondot és munkát jelentett. Sok gazdaság lemondott volna a baromfinevelésről, de erre nem kapott engedélyt. Néhány évvel később az állami gazdaságoknál szakosították az állattenyésztést, s így egyes gazdaságok megszabadultak ettől a „nehéz ágazattól". Ezek között volt az Orosházi Tangazdaság is. Amit a Baromfiipar című lap 1957-ben írt a baromfitenyésztés országos helyzetéről, az pontosan ráillik az orosházi viszonyokra is: „Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek baromfitenyésztése évről-évre fejlődik ugyan, de a fejlődés menete meglehetősen lassú, és hosszabb idő múlva éri el a magángazdaságok baromfitenyésztésének mennyiségi színvonalát. Pedig ennek fejlődésétől függ a lakosság ellátása és az export tervek teljesítése." „A tsz-ekben olyan tagokra bízták a nevelést, akik egyéni korukban sok baromfit neveltek, de kitűnt, hogy a néhány fészekaljnyi csirke felnevelésére elégséges tapasztalat nem elegendő a többszáz, vagy többezer csirkét nevelni kívánó nagyüzemekben. A nagyüzemi tenyésztéshez szükséges elméleti-gyakorlati ismeretek és tapasztalatok mind a gondozók, mind az irányítók részéről hiányoztak."

49 A továbbiakban a cikk kivezető utat javasolt: „Alkalmazzanak a baromfiiparnál baromfitenyésztésben jártas mezőgazdászokat, akiknek fő feladatuk a telep felvásárlási körzetében lévő termelőszövetkezetek baromfitenyésztési kérdésekben való állandó patronálása lenne." Foglalkozik még a szaklap a takarmányozással is, kiemeli, hogy nagyarányú árubaromfi-termelésre csak akkor gondolhatunk, ha magasabb tápértékű takarmányt etetünk a baromfiakkal. Az 1953 utáni években elsősorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji és az egyéniek baromfiállományánál mutatkozott növekedés. Orosházán az évenkénti március elsejei statisztikai adatok szerint a törzsállományok létszámát az alábbi táblázat mutatja:

50 Év Tyúk Liba Kacsa Pulyka 1954 1955 1956 1957 66 991 103 425 102 135 111 197 1715 2053 2059 2363 1206 2947 1943 2045 305 995 1147 Év Tyúk és gyöngyös Liba Kacsa Pulyka 1960 1962 129 888 121311 2382 1810 3316 2868 1188 1130 A következő évekről hivatalos statisztikai adataink nincsenek, de az évenként végzett baromfipestis elleni oltások adatai szerint 1962-től a tyúkok száma nem csökkent. 23