Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

Igen szemléltetőek a város termelőszövetkezeteinek baromfi-létszámára vonatkozó adatok. Ezek szerint 1954. március 1-én a tíz orosházi termelőszövetkezet baromfilétszáma a következő:

51 Tsz neve Tyúk és gyöngyös db Liba db Kacsa db Pulyka db Vörös Csillag Táncsics Október 6. Dózsa Kossuth Ady Rákóczi Béke Szabadság Új Élet 328 402 610 447 255 445 425 245 312 1002 20 36 42 80 16 20 8 17 12 37 10 96 8 16 23 32 33 8 12 Összesen 4471 288 130 108 1954 és 1960 között a város termelőszövetkezeteinek baromfi törzsállománya nem gyarapodott: Év Tyúk Liba Kacsa Pulyka db db db db 1954 4471 288 130 108 1955 5061 276 165 — 1956 3210 208 90 165 1957 1278 61 39 49 1960 3266 26 163 155 Legnagyobb tyúk-törzsállományt a Dózsa Tsz tartott. Létszáma 2—3000 között volt. Az 50-es évek végén 2 db 10 000-es keltetőgépet is beállított, így a naposcsibéket saját tojásaiból keltette. Az ötvenes évek közepén a termelőszövetkezetek új csibenevelő ólak építéséhez is hozzáfogtak. Az orosházi Szabadság Tsz nevelőházát az akkori követelmények szerint nagy ablakokkal építették, a terem melegét kemence és fekvőkémény biztosította. Az 1961-től kezdve a város mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek baromfi törzsállományáról az alábbi táblázat ad képet: Az Új Élet Termelőszövetkezet 1961-ben és 1962-ben nagyarányú csirkeneveléshez fogott, s évente kb. 60 000 csirkét neveltek fel az istállók padlásain. Az országban elsők között próbálták hasznosítani a nagy padlásokat. A Földvári úti malmot is csirkenevelés céljára alakították át. Ezeken a helyeken a meleget „parabola tükrök" (meghajlított lemez alatt beszerelt elektromos hősugárzók) adták. Ezek a több tízezres létszámú csibenevelések — részben a zsúfoltság, részben a hiányos szellőztetés miatt — nem hozták meg a kívánt eredményt. Az elgondolás jó volt, csak ebben az időben még hiányzott a kellő technikai felkészültség és a gyakorlati tapasztalat. 24