Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

május hó 27-i számából kapunk tájékoztatót.

40 Eszerint: „az orosházi gazdák baromfiállománya a következő képet mutatja": Tyúkféle 65 000 db Kacsa 8000 db Pulyka 7 000 db Galamb 4300 db Lúd 11 500 db Ezekben a számokban az uradalmak és az akkor még önálló Szentetornya község baromfiállománya nincs benne. Ezt az összeírást tavasszal végezték. Ezek az adatok a törzsállományok adatai, a napos és a fiatal állatok nem szerepelnek benne. Az orosházi újságokban újra megjelentek a baromfitenyésztés jelentőségét ismertető írások. így 1930-ban Wass János még a gazdasági válságból való kiutat is ebben látta. Kiemeli, hogy a baromfitenyésztésbe fektetett tőke fordul meg a legrövidebb időn belül. Javasolja, hogy az épületek és a felszerelések beszerzéséhez beruházási hitelt kellene juttatni a tenyésztőknek.

41 Ez teljesen igaz is. A magyar mezőgazdaság korszerűsítése, belterjesebbé tétele a legkönynyebben jórészt ezen az úton lett volna elérhető. A mai embernek, aki már a szervezett gazdálkodáshoz szokott, az említett néhány adatból is feltűnik, hogy az akkori időben hiányzott az egységes, a nagy közösség érdekeit szem előtt tartó irányítás. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara a sáros tojással kapcsolatban is csak az óhaját fejezi ki: „fel kellene világosítani a termelőket". Wass János javaslatán kívül számtalan írás foglalkozik még a baromfitenyésztés ügyével. Említésre méltó Pákozdy László hódmezővásárhelyi állatorvos tanulmánya, mely az alábbi címmel jelent meg: „A magyar baromfi és tojás termelésének s értékesítésének válsága és kivezető utai." Az őstermelők panaszaiból elég két mondatot idézni belőle: „Az 1931. évben volt még néhány kartellen kívül álló export cég is (pl. Orosházán olaszok vásároltak) és ahol azok is megjelentek a piacokon, ott 40—50 százalékkal magasabbra ugrottak a piaci árak." „ . . . Vásárhelykutason a kartelltagok kilogrammonként 60—80 fillérért vásárolták össze a karácsonyi pulykát, ugyanakkor a «Hangya» szövetkezet vásárhelykutasi fiókja 1,20 pengőt fizetett érte."

42 De kinek is kellett volna rendet csinálnia? A tőkés gazdasági rendben a tőke, a pénz gazdálkodott a saját érdeke szerint. A másik vonalon a kevés anyagi lehetőséggel bíró Földművelésügyi Minisztérium szakigazgatása és a különböző egyesületek próbálták az előrehaladást szolgálni. A tájékozottabb tenyésztők tudták, hogy vannak gazdasági felügyelők, van Baromfitenyésztők Országos Egyesülete és Délmagyarországi Baromfi-, Fajnyúl- és Galambtenyésztők Egyesülete. Ismerték ezek folyóiratait: a Baromfitenyésztők Lapját és az Alföldi Baromfitenyésztőt. Amikor pedig ez utóbbi, a Békéscsabán nyomtatott lap megszűnt, akkor a Keletmagyarországi Egyesület lapját, a „Házi szárnyasainkat", majd a Magyar Baromfitenyésztő és Értékesítő Szövetkezet szaklapját, az „Aprójószág"-ot olvasták. A Földművelésügyi Minisztérium Felügyelőségének irányításán kívül részt vett még a baromfitenyésztés fejlesztésében a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete (ВОЕ) is. Az egyesület célját, törekvéseit jól szemlélteti az 1924. 16