Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

A bihari túra Komádin kívül Szeghalom, Füzesgyarmat és Vésztő helységekben is megfordul. A Békés megyei túra a megyei városokon és községeken kívül esetenként Hódmezővásárhelyre és Makóra szállít. Említést érdemel, hogy a konzervüzem a szegedi klinikák részére meghatározott fűszerezettségű és összetételű baromfipárizsit, baromfivirslit gyárt és szállít. 77. Tojásfeldolgozás a) Lámpázás A piacon vásárolt tojásokat csak egy-két héten át lehetett originál tojásként, súlyosztályozás és átvilágítás nélkül termelői tojásként szállítani a fogyasztókhoz. A tojás romlékony áru, állása során is változásokon megy át, ezért szükséges a feldolgozása. A feldolgozás módját a tojás minősége, az üzem technikai felszereltsége és a felvevő piac kívánsága szabta meg. A feldolgozás lámpázással kezdődött. A lámpa fénye adott képet a tojáshéjnak és a tojás alkotó részeinek állapotáról. Meggyőződhettek a légkamra és a tojássárgája nagyságáról, elhelyeződéséről, színéről, valamint a tojásban előforduló idegen anyagokról. A múlt században a kereskedők a tojást petróleum lámpánál vizsgálták. Horganyzott bádogból olyan csövet készítettek, amelybe a lámpa belefért. Majd a fényforrás irányában a tojásnál valamivel kisebb lyukat vágtak, s az itt kiszóródó fénynél egyenként világították át a tojásokat. A villanyhálózat kiépítése után a készülék formája maradt, csak a fényforrást váltotta fel az elektromos égő. Ezeket a lámpákat még ma is használják egyes átvevőhelyeken, az átvételre kerülő tojások ellenőrzésénél, valamint az üzemben osztályozás után, amikor a késztermék-ellenőr szúrópróba ellenőrzést végez. A régi kereskedők a kora tavasszal vásárolt tojást egy-két hétig nem lámpázták át, hanem originál tojásként szállították a hazai és a külföldi piacokra. Megfigyelésük szerint ebben az időben a tenyésztőktől csak friss tojást kaptak. Ekkor volt a tojásnak a legjobb ára s a tenyésztők nem raktároztak, nem vártak magasabb árat. Nagyon kevés volt a kieső, minőségileg kifogásolt tojás, ennyit a nagyvárosi piac még elfogadott. Az idő fölmelegedése és a tavaszi kotlóültetések után szükségessé vált a tojások lámpázása, mert lehetett találni köztük régi, több hetes, különböző hibájú, sőt záptojásokat is. A húsvéti ünnepek után még főtt tojás is előkerült. Exportra csak a jó minőségű, tiszta, ép tojást szállították, ami oda nem kerülhetett, a kiválogatottakat Budapesten értékesítették, a rosszat a sertésekkel etették meg. Az ügyes kereskedő arra törekedett, hogy értéktelen, vagy kisebb értékű 117