Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

sebessége diktálja az ütemet s ez sem könnyű. A gépek melletti libadarabolással megnőtt az üzem teljesítménye. A 60-as évek végén a gépek mellett 400 libát daraboltak óránként s az őszi hónapokban — amikor a társtelepekről is hoztak libát — gyakran 8 órán át mentek a gépek. Ma a pálya óránkénti teljesítménye 600 db, de a darabolási napokon ez a munka 2—3 óránál nem tart tovább. (86. sz. kép.) A hatvanas években darabolt libák számáról és a fontosabb termékek mennyiségéről az alábbi táblázat ad tájékoztatást: Év Libák száma Pácolt-füstölt libamell (tonna) Jegelt libamell (tonna) Libazsír (tonna) 1963 1965 1967 1970 100 000 265 000 218 000 197 000 37 104 128 104 50 100 50 40 210 620 490 550 A libadaraboló pálya kiépítésével egyidőben gondoskodni kellett a + 10 C°-os pácolóterem kialakításáról, a vágóhídi füstölő bővítéséről és az elszállításra váró füstölt libamellek hűthető tárolásáról. Az első években tölgyfából készült 200—300 literes hordókban és kádakban pácolták a libamelleket. 1977ben a pácolás részére üvegszálas polisztirol kádakat szereztek be. A pácolási idő kezdetben 6—7 napig tartott, s ezt a 70-es évektől kezdve egy új eljárással 3—4 napra csökkentették. A zsírfeldolgozás részére is külön munkatermeket biztosítottak s azokat gépekkel és különböző eszközökkel látták el. A zsírsütőben kettősfalú üstöket állítottak be, s a kész zsír továbbítására szivattyút szereltek be. A zsírülepítőben csapokkal felszerelt alumínium kádak kaptak helyet. A zsírcsomagolóban helyezték el a zsíregyneműsítő (egalizáló) és a zsírpoharazó gépeket. (87. sz. kép.) Az étkezési tepertő válogatásához és az ipari tepertő préseléséhez is külön munkatermet biztosítottak. Az elmúlt 23 év alatt a zsírok csomagolásánál is sok változás történt. Az 1960-as évek közepén csak a 25 kg-os faláda és a benne elhelyezett papírzsák volt használatos. A 60-as évek végén kezdték meg a kisméretű zsírdobozok töltését. Ezek műanyagból készült, fedővel ellátott, 200 és 250 g-os zsírpoharak voltak, amelyeket a nyugatnémet vevő a saját árujához küldött Orosházára. A hazai műanyag dobozok megjelenése után a konzervüzem a hazai piacot is ellátta dobozos libazsírral. A hetvenes évek közepén a papírzsákokat polietilénzsákok váltották fel, majd az évtized végén a faládák szerepét a kartondobozok vették át. 1984-től műanyagból készült kis méretű vödrök is forgalomba kerültek, amelyekbe libazsírból 850 g-t, baromfizsírból (tyúk és pulyka hajából, vastag zsírszöveteiből kisütött zsír) 800 g-t töltenek. Valamennyi ládát és zsírdobozt a töltés után a hűtőteremben 24—48 óráig hűtik és az elszállításig tárolják. A libazsírnak és a füstölt libamellnek Nyugat-Németország a legnagyobb vásárlója. A vágóhíd átalakítását követő első év eredményei biztatást adtak ahhoz, hogy a vállalat a húsüzemi tevékenység mellett a baromfikonzervek előállításával is kísérletezzen és rátérjen azok gyártására. A cél érdekében Piroska Jenőt 110