Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)
bízták meg az üzem vezetésével, aki a konzerviparban ismert szaktekintély volt. Ő már az államosítás előtt Budapesten a Soroksári úton lévő baromfikonzerv-üzemében jó eredményeket ért el, ott azonban az államosítást követően a konzervgyártást megszüntették. A hetven éves Jenő bácsi Orosházára hívta művezetői munkakörbe a hatvan éves Elekes Miklóst, egykori művezetőjét. A két idős szakember 16 év után nagy szakmai becsvággyal fogott hozzá a konzervgyártáshoz, s néhány év alatt 14 féle konzerv receptjét állították össze. (24. sz. kép.) Ezek közül a legfontosabb és amit még ma is gyártanak: a libamájkrém, szárnyaspástétom, szárnyaspástétom libamájjal, libamájnaturel (vagy natúr libamáj) 1/2 kg-os és kisebb dobozokban is. Az 5 kg-os dobozban (bidon) lezárt libamáj a raktár számára készült és alapanyagként szolgált a libamájkrém és egyéb pástétomok készítéséhez azokban a hónapokban, amikor a konzervgyártáshoz nem kaptak friss libamájat. Kedvelt termék volt a tyúkhús erőieves-sűrítmény, amelynek a neve az évek során többször változott. Nagy mennyiségű erőieves-sűrítményt állítottak elő a tömbhúsgyártás során. 1966-ban csak 1/10-es dobozokba töltötték, de hamarosan a kevesebb munkával járó 5 kg-os dobozokban hozták forgalomba. A vendéglátóipar ilyen töltésekben kérte és az összes termelést átvette. 1984-től erőlevest nem állítanak elő. Kisebb tételekben néhány vagonnyit gyártottak a francia termékként ismert libamáj patéból, libamáj parfaitból, libamáj érmékből (máj szeletek dobozban) és libamáj-blokkmignonból. 1/5-ös dobozokban előállítottak 4 féle rouládot is, így: libamájrouládot, libamáj rouládot szarvasgombával, csirke-, tyúk- és pulykarouládot. A hazai piacon ezek a termékek a magas ár miatt nem találtak elegendő vevőre. A gazdasági válság miatt a nyugati piacokon is csökkent a kereslet a drága készítmények iránt. Előállítottak olcsóbb terméket is, ilyen volt a sólet, amely libahúsból és fűszeres lében főzött babból készült. A libamájkrém és a szárnyaspástétom itthon is kedvelt termék, de ezzel a konzervvel elsősorban a külföldi vevőnek, a Szovjetuniónak az igényeit elégítik ki. A konzervgyártás kezdetén néhány fontosabb termékből az alábbi mennyiséget gyártották (tonnában): Év Libamájkonzerv Pástétomok Erőleves 1965 15 _ 1966 78 90 8 1967 114 480 10 1968 87 882 33 1969 68 619 69 1970 79 709 40 A konzervgyártás első próbálkozásai egy-két asztalon, a tömbhúsgyártó teremben folytak. A dobozokat egyenként kézzel töltötték és lábpedálos géppel zárták le. A konzervek hőkezelésére egy kis méretű 150 literes kettős falú sterilizálóüst szolgált. A konzervgyártás céljára 1967-ben építették fel az I. sz. 111