Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

gyártmányú automata zsugorítógépet is beállítottak, amely a fóliát önműködően a tálcára hajtogatja, majd melegítéssel lezárja. A máj, szív, zúza és a nyak csomagolására 1973-ban egy Johnson gyártmányú gépet (Pakomatik) szereztek be. Ez a gép a 25 cm széles fóliaszalagot középen V alakban meghajlítja, majd ráhelyezik az aprólékot, azután összecsukódó fémtányérokkal a fóliaszéleket összezárja és melegítéssel összeragasztja. 1984-ben a konzervüzemben fölöslegessé vált HÄMMERLE virsli-csomagológépet állították be különböző aprólék csomagolására. Ez a gép fóliából tálcákat képez s ezekbe rakják bele az előre lemért 0,5 kg súlyú aprólékot. A tálcák tetejét a gép ugyancsak műanyagfóliával fedi és melegítéssel összezárja. A gép teljesítménye óránként 1 400 tálca. A libák bontásával, a libamáj kivitelével az orosházi kereskedők már a múlt század 70-es éveiben foglalkoztak. Erre találunk utalást a Békés megyei Gazdasági Egylet 1876. évi gyűlésének anyagában.

12 Az ötven évvel ezelőtti libabontásokról már többet tudunk. 1933-ban a Presser-cégnél a darabolt libát és a májat külön szállították, úgyszintén a tepertőt és az olvasztott libazsírt is. A későbbi években a Klein és László-cég, majd a 40-es években a Magyar Mezőgazdák üzeme is foglalkozott libafeldolgozással. Libákat az ötvenes években is bontottak, ez azonban csak az ún. „májra való bontás" volt. Előhűtés után azokat, amelyekben nagy májat reméltek, kiválogatták és bontásra adták. Általában a jól hízottakat szedték ki. Egy időben hosszú tűszerű eszközzel is kísérleteztek, amikor próbaszúrásokat végeztek a liba bordaíve alatt s ha a tű rovátkolt része máj szövetet hozott ki, akkor nagy májúnak tartották. A máj kiszedése után a hasi nyílást összeszorították, a libát ládába csomagolták és ^fagyasztóba vitték. Ez a bontási mód még nem jelentette konyhai késztermék előállítását. A kiszedett májat jég közé csomagolták s a budapesti májüzembe szállították. A 60-as évektől kezdve a kecskeméti és a békéscsabai gyárban gyűjtötték össze a májat, és onnan vittek a Ferihegyi repülőtérre. 1985-től az orosházi vállalat is közvetlenül szállít májat a külföldi vevőknek. 1963-ban a vágóhíd átvétele után a vágócsarnok nagy méretű felsőpályáját, berendezéseit leszerelték, s helyükbe a libadarabolást szolgáló felsőpályát és a hozzá kapcsolódó szalagsorokat állították be. Ez a darabolópálya 1973-ban bekerült a nagytelepre s az egykori csirkekopasztóban kapott helyet, ahol külön teremben van a zsigerelés, a májosztályozás és a darabolás. (86. sz. kép.) 1963 előtt a libákat asztalokon bontották. Minden libát külön kézbevettek és miután kizsigerelték, ismét kézzel továbbították. A kézbevett liba bontása és zsigerelése egy személynek a feladata volt. Az új technológia szerint a libákat horogra akasztják s a tovahaladó felsőpálya mellett kiszedik a májat, szívet, zúzógyomrot és a hájjal együtt a beleket. Majd levágják a combokat, a mellet, az apróléknak számító far-hátat és nyakat. A felsőpályához csatlakozik 3 szállítószalag, amelyekre az egyes húsokat rakják külön-külön. A szalagokon a libacombot, libamellet az előírás szerinti formára nyesik, majd a szalagok végén csomagolják. Nehéz eldönteni, hogy a felsőpálya megkönnyítette-e a libadarabolók munkáját. Igaz, nem kell emelgetni a 7—8 kg-os libákat, most viszont a pálya 109