Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

1965-ben a baromfifeldolgozást tovább korszerűsítették. A vizes hűtés számára a feldolgozó épülethez egy termet építettek, beállították a hűtőládákat és beszerelték a felsőpályát. A célszerűségnek megfelelően a bontást-zsigerelést a feldolgozás vonalán előbbre hozták, s ettől kezdve ezt közvetlenül a kopasztás után végzik. Ez a változtatás újabb technológiai feladatot követelt, azonnal hűteni kellett a hasüregből kiemelt májat és szívet. A hűtést először jéggel oldották meg, majd 1976-ban 3 tolócsigás vizeshűtőt" (Spin-Chiller-t) állítottak be. Ezek közül az egyik a májat és a szívet, a második a megtisztított zúzát, a harmadik a levágott nyakat hűti. 1965 és 1969 között a csirke, tyúk és pulyka darabolását átmenetileg a húsüzemben oldották meg. 1972-ben az új feldolgozó emeleti részén kapott két hűthető munkatermet. Az egyikben darabolnak, a másikban a csomagolás folyik. (101. sz. kép.) A csirke, tyúk és pulyka darabolása a baromfifeldolgozás történetében egy új fejezetet jelentett, mivel ezzel megkezdődött a konyhakész termékek gyártása. A kis tételekben induló darabolás az évek során egyre bővült. Jelenleg a daraboló pályán óránként 2 000 csirkét dolgoznak föl, ami a napi vágási menynyiség 30%-át jelenti. 1985-ben a levágott csirke 17%-át darabolták. A pulykának 58%-át exporttermékként, 41%-át konzervüzemi alapanyagként darabolják, s csupán 1%-át csomagolják egészben. A pulykamellet a vevő kívánsága szerint szeletelve 0,5 kg-os és 0,33 kg-os súlyban tálcákra is csomagolják. A késztermékek között kell szólnunk a tyúk, valamint a pulyka melléből és combjából készült tömbhúsról (blokkhús) is. Ezt a terméket a vállalat 1963 és 1970 között gyártotta. A feldarabolt tyúk és pulyka mellét, combját forráspontig hevítették, lebőrözték, kicsontozták (pulykánál a combokból az inakat is kihúzták), azután fémlemezek közé 5 kg-os tömbökbe csomagolták és fagyasztották. Ebben az időben a nehezen eladható tyúkot így értékesítették. Nemcsak az orosházi, hanem más vállalatoktól átvett vágott tyúkot is daraboltak. Az angol és a nyugatnémet vevők a tömbhúst hajó- és gyermekkonyhák részére vásárolták. 1963-ban 4 tonna, 1967-ben 310 tonna tömbhúst gyártottak. 1970 után ezeket a húsokat a szárnyaspástétom konzervbe dolgozták be. (21. sz. kép.) Legfiatalabb késztermék a „hétvégi csirke", amely fűszerezve kerül a lamézott alu-ételtálcába, amelyben meg is süthető. Tartalma 2 comb és egy fél mell. Tömege: 500 g. 1983-ban 20 tonnát, 1985-ben 60 tonnát szállítottak belföldi fogyasztásra. A darabolás termékeit az első években polietilén és hőre zsugorodó tasakokba csomagolták, ezek mellett 1967-ben megkezdték a tálcára való csomagolást. Az első tálcák préselt papírból készültek, majd a 70-es évek közepén megjelentek a polisztirol alapanyagú, könnyű tálcák s ezek vannak használatban ma is. A tálcákat befedő és lezáró műanyagfólia az első években teljesen színtelen volt, később különböző feliratokkal és színes rajzokkal ellátott fóliát is kezdtek használni. A tálca aljára ráhajtott fólia melegítéssel összetapad, ezáltal lezárja a terméket. A fólia összeolvasztása elektromos árammal fűtött szállítószalagon történik, miközben egy lemezzel körülzárt térben halad keresztül. (Üzemi használatban Crayovac hűtőalagútnak hívják.) 1977-ben egy USA-Holland 108