Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

d) Bontás-zsigerelés, darabolás, konyhakész termékek és konzervek gyártása Az ötvenes évek közepén a nyugati piacokon járó magyar külkereskedelmi üzletkötők azt tapasztalták, hogy a piacokon csak úgy tudunk megmaradni, ha a baromfiipar fokozatosan áttér a bontott baromfi előállítására. A piaci versenytársak bontott baromfit kínálnak, amit a vevők szívesebben vásárolnak. Ebben a feldolgozási módban nemcsak a begyet és a belet távolítják el, hanem a fejet és a lábvégeket is. A hasüreg megnyitása után az összes zsigert kiemelik (zsigerelik). A csirkénél ezt a feldolgozási módot Amerikában kezdték először alkalmazni, ezért a kereskedelmi életben sokáig nálunk is amerikai kidolgozásról beszéltek. Orosházán a Fleissig-cég volt az első 1937-ben, ahol már ezzel a módszerrel dolgoztak. A munkások nagyon örültek neki, mert a levágott csirkefejet és lábat hazavihették. A második világháború utáni években könnyű volt a baromfi értékesítése, mert mind a külföldi, mind a belföldi piacon mindent eladhattak. A vágott áru mellett naponta nagy mennyiségű élő csirkét és tyúkot szállítottak a budapesti vásárcsarnokba. Budapesten ekkor még kevés volt az élelem, ezért a háziasszonyok a baromfi kopasztását is vállalták. A külföldi vevő is ebben az időben fizetett legtöbbet. Az akkori szűkös időben a göngyölegre sem fordítottak nagy gondot. 1951-ben egy külföldi vevő a használt ládákba csomagolt gyengébb minőségű, belföldi fogyasztásra szánt tyúkokat is megvásárolta. Igaz, ebben segített az akkor elkészült gyorsfagyasztó is, mivel a mínusz 40 C°-on fagyasztott áru szép sárga színű volt. Az addig ismert lassú fagyasztásnál a baromfi színe sötétebb maradt. Az ötvenes évek végére a gazdasági élet rendezése után a baromfival szemben itthon is megnőttek a követelmények. Élő baromfit egyre kevesebben vásároltak, sőt még a vágott tyúk eladása is nehézségekbe ütközött. Már látszott, hogy a baromfifeldolgozásnak mindinkább a baromfi bontására és a konyhakész termékek gyártására kell fordítania figyelmét. Az 1959-ben elsőként létesített budafoki darabolóüzem után 1960-ban Orosházán is kialakítottak egy 200 négyzetméter nagyságú, a zsigerelés és darabolás céljára szolgáló munkatermet. (33. sz. kép.) Külön felsőpályát szereltek a zsigerelés és külön a darabolás részére. A zsigerelő pálya mellett alumínium asztalok álltak, amelyek hideg és meleg vizet biztosító lábvezérlésű forgócsapokkal voltak ellátva. Itt történt a húsvizsgálat, az epe leválasztása, a zúza tisztítása, a légcső eltávolítása és itt vágták le a baromfi fejét és lábát. Az asztalok mellé állították be a zúzamosó gépeket is. A daraboló felsőpályánál levágott combot, mellet, az aprólékot és a far-hátat külön-külön szállítószallagra tették, ott műanyag tasakba rakták, majd mindezt egy hosszú szalagon összegyűjtötték. Ezután minden tasakot megmértek, s a minőséget, súlyt, az árat feltűntető cimkét a tasakba tették és végül lezárták. Ekkor helyezték üzembe a Crayovac típusú légtelenítő és záró berendezést, amelyet a hőre zsugorodó (saraan) tasakba csomagolt csirkemell és comb csomagolásánál használtak. (34. sz. kép.) 107