A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

Stílusa inkább a szépirodalomhoz áll közelebb, mint a népihez, inkább archaikus, mint modern, amely abból is eredhet, hogy jól ismerte, vagy inkább betéve tudta az egyházi liturgikus szövegeket. Olyan ember volt, aki jól eligazodott a vallási szövegekben, e területen igen olvasott volt. Annak ellenére, hogy az archaikus egyházi nyelvhez áll közelebb a stílusa, szinte meglepő, hogy szókincsének már része a „tranvai", villamos kifejezés, amikor Prágából a Budveis-i kórházba megy. Használ egy-két szűkebb értelemben vett, a gyulai nyelvjáráshoz tartozó kifejezést is, mint például az mtärgätit-fugäri, = megkergetni, de egyszer használja az irodalmibb kifejezést is, tehát azt is ismeri. (109. old.) A könyv helyesírását tekintve, a korabeli átlagot üti meg, főbb helyesírási hibái: 1. A nagy, és kisbetűket következetlenül használja pl.: ciaba= Csaba, azaz Békéscsaba; bohemie = Bohemia; vagy Budveis-t csak kisbetűvel írja, Prágát is kisbetűvel írta, ugyanígy Giula = Gyula városát is váltakozva írta. De a Dumnezeut = istent következetesen nagybetűvel írja. 2. A fő- és mellékmondatokat nagyon gyakran sem vesszővel, sem ponttal nem választja el. Gyakran tesz ki felkiáltójelet, amikor nem szükséges. Még a prózában írt szövegeknél is előfordul, hogy felkiáltójellel választja el a mondatokat, de az új mondatot kisbetűvel kezdi. 3. A leggyakrabban az egybe- és a különírással téveszt, következetesen rosszul írja a ragozott igeformát. Nominativusban és accusativusban a hangsúlytalan névmást egybeírja az igével. A helyesírási szabálynak megfelelően a kötőjeles m~au uns helyett mau uns; ne-au vizitat helyett neau vizitat; ne-am dus helyett neam dus stb. ír. Inkább hallás után írhatta a szöveget. 4. Ritkán, de előfordult, s gondolom véletlenségből, hogy egybeírja a prepozicíót a főnévvel pl.: la gara helyett így: lagara. Azonban legtöbbször helyesen használja őket. 5. Magyar szót egyetlenegyszer alkalmaz a román szövegkörnyezetben: a főnök kifejezést, amelyet magyarul ír le a szó végére téve egy u~t, azaz így „fönöku Jignal a dat," vagyis „a főnök jelt adott". A szó végi и ebben az esetben az a határozott névelőt helyettesíti. 6. Végül az egész szöveg archaikus voltát bizonyítandó, felsorolnék néhány példát: következetesen nem használja az oa diftongust (foarte helyett forte; floare helyett flore). Tehát még a latinos formát alkalmazza. Vonyiga Tódor kéziratos katonakönyvének szövegei: Vonyiga*Tódor katonakönyvében a mintegy 106 szövegből csupán négy mondható teljesen önálló alkotásnak, a többit fejből ismerte, esetleg némelyiket másolta. Nem egy átvett szövegét kevés változtatással írta le, így variánsokat alkotott. Az összes szöveg közül 31 prózai, 75 pedig verses. Ezek alapján mondhatjuk, hogy Vonyiga Tódor is, mint általában a katonakönyvek írói, jobban kedvelték a kötött formát, mint a kötetlent.

8 72