A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Hentz Lajos: Egy mezőberényi szűcsmester feljegyzései és rajzai 1833–1834

Egy mezőberényi szűcsmester feljegyzései és rajzai 1833—1834 HENTZ LAJOS A XIX. század első fele jelentős időszak a Békés megyei szűcsmesterség történetében. A török hódoltság után újjáéledő megyében a XVIII. század első felében még sem ipar, sem kereskedelem nem volt. A kézművesipar kibontakozásának kezdeteit a század első negyedének végére tehetjük. Az első céh 1727-ben alakult meg a megye akkori székhelyén, Gyulán.

1 — A szűcsmesterségről csak szórványos adataink vannak. Az iparág a céhszerveződés fokát a század folyamán nem érte el ugyan, de jelenlétét, erősödését igazolni látszik, hogy az 1781. évi vármegyei limitáció már foglalkozik a szűcskészítmények árának szabályozásával.

2 A mesterség fellendülésének ideje a XIX. század első felére esik. Ebben az időben számottevően megnőtt a kézművesipar termékeinek jelentősége a mezővárosi és a falusi lakosság ellátásában. A megye gazdasági kapcsolatai kiszélesedtek, s a növekvő értékesítési lehetőségek ösztönzőleg hatottak a parasztság árutermelési törekvéseire. A parasztság anyagi körülményeinek viszonylagos javulása növelte az igényeket a színvonalasabb lakáskultúra és a módosabb öltözködés iránt, és azok kielégítésére a számában és minőségi teljesítőképességében erősödő kézművesipar egyre alkalmasabbá vált. A megye ipara — ha nem nagyobb arányokban is — erősödött. Az iparűzők száma az 1773. évi 589-ről 1846-ig 2154-re emelkedett.

3 Az összlétszámon belül legnagyobb volt a ruházati iparral foglalkozók aránya. A szűcsök száma 1853-ig 48l-re nőtt,

4 s az ipar erősödését mutatja, hogy 1815 és 1840 között a megye akkori 19 települése közül 11-ben alakult meg a szűcsök önálló vagy más iparágakkal közös céhe.

5 Ez a fellendülés megteremtette az alapokat a mesterségnek a XIX. század közepén bekövetkezett felvirágzásához és a jeles szűcsközpontok kialakulásához. Mezőberényben a szűcsmesterség az egyik legjelentősebb iparág volt a XIX. század derekán. Már 1754-ben két szűcs dolgozott a községben, 1760-ban pedig három szlovák mestert írtak össze. Az 1828. évi országos összeírás idején 9 mester dolgozott Berényben,

6 s a század közepére számuk meghaladta a negyven főt. Többen mint „kontárok" dolgoztak „földesúri részint hallgatólagos, részint írásbeli engedéllyel". A létszámemelkedés érthető, hiszen abban az időben a bőrruhák igen fontos szerepet töltöttek be a parasztság köznapi és ünnepi öltözetében. — Viszonylag .magas létszámuk ellenére a szűcsök céhet itt nem alkottak, hanem egy részük a békéscsabai, más részük a békési céhnek volt a tagja. Ez az időszak — az 1850-es, 1860-as évek — tekinthető a mezőberényi szűcsmesterség virágkorának. A mesterség múltja és a régi szűcskészítmények ma egyre gyakrabban kerülnek az érdeklődés középpontjába nemcsak viselettörténeti szempontból, hanem 93