A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Hentz Lajos: Egy mezőberényi szűcsmester feljegyzései és rajzai 1833–1834

azért is, mert a szűcsornamentika az egyik forrása a ma megújuló népi ihletésű díszítőművészetnek, amint azt Békés megye — és Mezőberény — esetében is tapasztalhatjuk. E nagy múltú kismesterség hagyományainak, műhelytitkainak, készítményeinek, díszítményrendszerének megismerése végett gyakran 100—150 évre kell visszatekinteni, ezért a néprajzkutató számára igen hasznosak lehetnek azok a feljegyzések, amelyeket a hajdani mesterek készítettek napi életükkel, munkájukkal kapcsolatban. Értékesek lehetnek ezek a feljegyzések azért is, mert nem általános megállapításokat tartalmaznak, hanem konkrét adatokat olyan dolgokról, amelyek ma már emlékezettel el nem érhetőek, hivatalos iratokban nem szerepelnek, és esetleg tárgyi emlék sem maradt fenn róluk. A közelmúltban került elő Kovács András mezőberényi szűcsmester két feljegyzési füzete (mondhatjuk talán szucskönyvnek is). Az igénytelen külsejű füzetek szerény adataikkal jól használható forrásként szolgálhatnak a mezőberényi szűcsmesterség történetével foglalkozó kutató számára. Kovács András szűcsmester — feltehetően — 1809-ben született. Származásáról, családjának korábbi körülményeiről nem tudunk. Mezőberényben halt meg 1842-ben 33 éves korában. Leszármazottai ma is Mezőberényben élnek. Kovács András — a szűcskönyvében található feljegyzésekből következtetve — mesterségét Békésen tanulta, ahol már 1815-től működött a szűcsök önálló céhe.

7 Az ipart azonban Mezőberényben folytatta. így tudják ezt ma élő leszármazottai, de ezt látszanak igazolni az egykori megrendelőivel kapcsolatos feljegyzései is. A Földesi, Beretzki, Dombi, Bagi, Balogh, Székely, Túri, Komlódi, Bacsó, Harmati, Csók, Kolozsi, Apáti — valamennyi jellegzetesen berényi név. Könyvét tehát elfogadhatjuk forrásként a mezőberényi szűcsmesterség történetéhez, s ez indokolja jelen bemutatását. Könyvének tartalmát mesterlegény korában készített írásai, a vállalt munkákkal kapcsolatos adatok, vásárlásairól, a nála levő készletekről tett alkalomszerű feljegyzések, személyes vonatkozású írások és rajzok teszik. Szűcskönyve mindenekelőtt a céhek akkori — XIX. század eleji — életéről ad használható tájékoztatást. „Láda köszöntő Versek" címmel tett feljegyzéseiből a mesterlegények negyedévenkénti gyűléseiről kapunk képet. A mesterlegények negyedévenként az atyamester házánál tartották gyűléseiket, amiket „kántorbejáró"-nak neveztek. Ezt a szokást Kiss Lajos is ismerteti a vásárhelyi szűcsmesterségről szóló tanulmányában, egyébként általános volt mindenütt a céhekben. A Kiss Lajos által közölteket egybevetve Kovács András feljegyzéseivel, megállapíthatjuk, hogy a szokások csaknem mindenben egyeztek, ami nemcsak a felsőbb rendelkezések, hatását mutatja, hanem a céhek közötti szoros kapcsolatot is igazolni látszik. A „kántor" kifejezés forrása — negyedév jelentésben — a latin quatuor szó.

8 A kifejezés hangtestének végleges kialakulására az — „énekes", „énekvezér" jelentésű — általánosan ismert és használt „kántor" szó hathatott. Az eredetileg egyházi jellegű kifejezést gyakran használták a régi nyelvben más vonatkozásban is a negyedév megnevezésére. 94