A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

„Zöld levél, száraz fa, Én katona lettem, Mogyorófa zöld levele, A karácsonyi böjtbe, Fenyőnek levele zöld, Tizenöt márciusában jön, Zöld levél, száraz fa, A császár parancsa jön!" Vagy például a következő eltérő szakaszolással: „Virágocska, zöld levél Bennünket osztanak négy felé És nyomban szóltak, Hallgassatok mindnyájan A parancsnokaitokra, Hogy mihamarabb tanuljatok, Hogy a harcba indulhassatok. Zöld levél, virágszál" A román népköltészetből átvett teljes sorok nemcsak megkönnyítették a szerző feladatát, hanem oldották a száraz, prózai mondanivalót. Az önéletírás három helyszínre tagolható. 1914. a karácsonyi böjtben vonul be katonának, de egészen 1915. márciusáig otthon, Gyulán marad, ekkor viszik el ugyanis Békéscsabára, ahol szigorú kiképzésben vesz részt. Amikor az indulás elérkezett, hosszú lírai részben írja le a búcsúzást. Egy kis vigasztalást nyújt számára, hogy már az állomáson barátokra talált. Az első helyszín tehát Békéscsaba, ahol két hónapos kiképzés után rögtön menetszázadba tették. Betegsége már Békéscsabán jelentkezett, mert azt írja, hogy „mell- és szemfájással" betegnek iratkozott fel és emiatt törölték a menetszázadból. Kétnaponként könnyű szolgálatra tették. Azonban Békéscsabára parancs érkezett, hogy a „regimentet Prágába költöztessék", de végül Budweisbe irányították a századot. A második színhely Budweis volt, ahol újabb kiképzés következett. Ottléte alatt egyszer 14 nap szabadságot is kapott, mialatt hazalátogatott családjához. Szabadságáról viszszatérve Budweisbe, csak azon imádkozott, hogy a 13. századtól megszabaduljon. Szembetegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta: „mint a tűz, úgy égett" a szeme, mivel egyáltalán nem kezelték. Végül is a betegviziten jelentette és az orvos, miután megvizsgálta, a prágai kórházba rendelte. Ez a harmadik színhelyünk: a prágai kórház, itt igen sokat szenvedett a szeme miatt, de kezelésben részesült trahomás szeme. Négy hónapig kezelték a prágai kórházban, „ki nem mehettem" írja, mert egyrészt nem látott, másrészt a trahoma ragályos betegség. Elég részletesen leírja, hogy milyen rossz volt az ellátás a kórházban: „Kenyeret keveset ettem; Naponként csak zupa; Majdnem mindig kása", s így folytatja tovább: 76