A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

végén, vagy az 1916-os év legelején fejezte be, ezért került a legvégére egy újévi köszöntő. A katonakönyv 7. és a 21. oldalán található még egy-egy köszöntő. A katonakönyv egész tartalmát tekintve, mindenképpen szembetűnő, hogy Vonyiga Tódor a legnagyobb terjedelmet a vallásos témának szenteli. Nyilvánvalóan a háború borzalmaitól való félelme eluralkodott rajta és még inkább istenhez menekült. Leírta bánatát, szenvedéseit és félelmének ad hangot, amikor teljes bizonytalanságban él. Sajnos, a katonakönyv utolsó oldalából csupán egyik sarka maradt meg, amelyen ez olvasható: „ín anul 1915 In Prag Brevnov" „1915 évében Prágában Brevnov" Vonyiga Tódor verses (formában megírt) önéletírása. Az önéletírás a következő címet viseli: „Panama mea din 1915 ín timpul räzboiului european ca cätanä" vagyis: „Az én szenvedésem története, mint katona az 1915-ös európai háború idejéből". Az önéletírás, amely életének egy viszonylag rövid szakaszát foglalja írásba, 1914-ben, a karácsonyi böjt idején kezdődik, amikor bevonul katonának és 1915. november 10-ével fejeződik be. Vonyiga Tódor verses formában írja le ennek a majdnem egy évnek az általa fontosnak tartott eseményeit, amelyeket átélt. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy (az önéletírás tényleges írását) mikor kezdte el, csupán annyi bizonyos, hogy a háború idején írta, még pontosabban a Prága melletti Brevnov-i kórházban fejezte be, mivel ez áll önéletírása végén: „Aceste §ire sunt scrise de Teodor Voniga ín spital Din Prag ín Brevnov In anul 1915 Noém vre 10." „Ezeket a sorokat írta Vonyiga Tódor a prágai Kórházban Brevnovban 1915. évében november 10-én" A közlésnek a verses formáját választotta, nyilvánvalóan így tudta jobban kifejezni magát. Mondanivalójában a román népköltészetből kölcsönzött teljes sorok átvételével megtörte az eseménytörténetet, közben ügyelt a sorvégi rímekre is. A „zöld leveles" román népköltészetből vett teljes sorokat végig használja, eleinte minden harmadik sorban, majd váltakozóan, egy-egy kisebb cselekvés lezárásaként, ahol írója szükségesnek tartotta. Még az is előfordul, hogy találomra, vagyis ott töri meg a szöveget, ahol éppen kedve támad, vagy ahol eszébe jut: 75