A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Sterbetz István: A vadlúdvonulás ökológiai adottságai Békés megyében

7. A vadludak táplálkozásának gyakorlati vonatkozásai Az 1972—1981 közötti évtizedben a megye vadlúdforgalmának majdnem egészét magukhoz vonzó biharugrai és kardoskúti gyülekezőhelyeken évente mintegy 125 000 példány fordult meg, amely összességében 312 tonnányi élősúlyt jelent. E tekintélyes biomasszának a fenntartása a gyülekezőhelyek szikes pusztáinak, valamint a környező agroökoszisztémák táplálkózóhelyeinek anyag és energiaforgalmában számot tevőén érvényesült. Az 5—12 táblázatokban részletezett laboratóriumi eredmények alapján a táplálékcsoportok százalékos megoszlását a 13. sz. táblázat mutatja be. A továbbiakban ebből kiindulva, az 1. és a 3. sz. táblázatokban foglalt, átlagos madármennyiségekre történt a táplálékszükséglet megállapítása, nagyon óvatos számítással a nyári lúd esetében 0,30 kg, a vetési lúdnál 0,20 kg, és a két lilikfajnál 0,15 kg, beszáradt állapotú, napi és példányonkénti tápláléksúly szerint. A 14. sz. táblázat ennek eredményeként a naponta és az egész vonulási idényben (X—

III) felvett táplálékmennyiséget s annak keményítő és megacalória-tartalmát mutatja be. A 15. sz. táblázat az ebből visszakerülő madártrágya tömegét és annak nitrogén-foszfor meg káliumtartalmát ismerteti. Az így kapott, elgondolkoztatóan magas számértékek azonban csak akkor tükrözhetik a valóságot, ha tekintetbe vesszük a vadludak táplálkozásának a hatalmas területeken megoszló körülményeit is. a) Mezőgazdasági szempontok Szántóföldi és réti környezetben, mint a legelő háziállatok táplálékkonkurrense, vagy a frissen vetett, és zöldülő gabona károsítója jöhet számításba a vadliba. A füves pusztai taplalekkonkurrencia tenyéré Leisler (1969) az osztrák Fertő nyári lúdjainál mutat rá, ahol a 100—200 pár között váltakozó fészkelőállomány vitathatatlanul felvet gazdasági kérdéseket is. Békés megyében egyedül Biharugrán költ számottevő mennyiségben, mintegy 40—50 pár között, a nyári lúd. Ezek a madarak azonban a legeltetési időszakban alig távolodnak el a halastavaknak szűkebb környezetétől, ezért gazdasági szerepükről beszélni nem lehet. Az északi lúdfajok ősszel a legeltetés beszüntetése után, tavasszal viszont jóval annak kezdete előtt vonulnak át a magyar Alföldön. Mindkét esetben legalább három-négy hét iktatódik a háziállatok, illetve a vadludak legelőhasznosítása közé. Ez az időszak elegendő a madarak által felvett fűmennyiség újrasarjadásához. Gabonakultúrákban a csírázó vetőmag felszedésével károsíthat a vadlúd akkor, ha az őszi vonulás kezdeti időszakában, megfelelő, zsenge fű és vetéslevélzet nem áll rendelkezésre. Másrészt nagyon kivételesen az is előfordulhat, hogy csapadékos időszakban kényszerből a talaj felületére szórják a vetőmagot. Ilyenkor a búzatáblákon nagyon csábító táplálékkínálat keletkezik. 1974-ben Kardoskúton ilyen körülmények között következett be a csávázott vetőmaggal mérgezett vadludak tömeges pusztulása is (Halász—Kiszely 1977). 40