A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

értekezleten egy 13 tagból álló bizottság tárgyalta meg az iparosok sorsát. Egyenként vették sorra a neveket, a vitás eseteket titkos szavazással döntötték el. A bizalmas értekezlet határozatai értelmében december 31-én 19 gépműhefyi és 10 építészeti iparosnak mondtak fel. 1920 januárjáig az összes alkalmazott — szegődményes, iparos — 25%-át bocsátották el.

91 Külön említést érdemel a legexponáltabb személyek sorsa. Kiss Ernő számított arra, hogy támadások kereszttüzébe kerül, épp ezért — az igazgatóság hallgatólagos támogatásával — még 1919-ben kilépett a ménesbirtok szolgálatából, és a Mezőhegyesi Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet alkalmazottja lett. Koszits Pál megvédte őt a feljelentésekkel szemben. 1920-ban, a méneskari tisztek feljelentésekor, kijelentette, hogy Kiss Ernő kikerült a birtok hatásköréből, őt csak a szövetkezet részvényeseinek többsége vagy a politikai hatóságok távolíthatják el.

92 Természetesen ez nem felelt meg a valóságnak. Kiss Ernő később, az első indulatok csillapulását követően visszakerült az építészetbe. Annál könyörtelenebbül dobták ki a másik asztalost, Barta Ferencet. Nem számított az sem, hogy 25 éve dolgozott Mezőhegyesen, s a legkiválóbb mesteremberek egyike volt. A direktórium tagjai közül Mezőhegyesen maradhatott Agócs József és Szilágyi János. Utóbbi szóbeli dorgálást kapott. A két hangadó méneskari tiszt közül Racsmány Péternek sikerült megszöknie, Reichmann Zsigmond viszont a szegedi Csillag börtönben várta minden bizonnyal súlyos ítéletét.

93 Ahogy a forradalom alatt, úgy a megtorlás idején sem következtek be véres események, a ménesbirtok az elbocsátás fegyverével élt. Minden egykorú beszámoló, jelentés kiemeli,, hogy Mezőhegyest speciális helyzete „megkímélte" a nagyobb megrázkódtatástól, azaz magától a forrada*lomtól. Valóban, mintha egy erős hullámtörő tompította volna le a ménesbirtok határán a forradalmi eseményeket. Láttuk, minden szervezetnek létrejött a mezőhegyesi megfelelője, csak sokkal halványabban. A lehetséges összeütközés sek tompítására alkalmas személyek ragadták magukhoz a; kezdeményezést, akkor, amikor máshol ennek éppen az ellenkezője tőrtént. Sok összetevő ereimenyeként alakult ki ez a helyzet: több mint száz éve tartott a módszeresen erősített elszigeteltség, a cselédség ebbe az elszigeteltségbe született bele. A forradalom alatt a tisztviselők végig igen taktikusan viselkedtek, azok kerültek előtérbe, akik élveztek bizonyos népszerűséget. Nagy súllyal esett latba az, hogy a minisztérium, majd a népbiztosság ménesbirtokok osztályán a; régi tisztviselők dolgoztak tovább. Védte Mezőhegyest a korábban szerzett presztízse és az ország állattenyésztésében játszott meghatározó szerepe. Mindegyik kormány igyekezett óvni a ménesbirtokot, arra gondolva, hogy a háború ideje alatt mennyiségileg megcsappant, minőségileg leromlott állatállomány feljavítására még nagyobb szükség lesz az európai hírű terry észbázisra. Az iparosok és szegődményesek gyorsan keresztülvitték bér- és szociális követeléseiket. Ezután úgy látták, hogy kellő garanciával rendelkeznek a kivívott jogok megtartásához. 328