A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

datiszt Kolozsmonostoron végzett, Trajan Jarca állatorvos Budapesten.

84 A termelés folytonosságának fenntartását tekintették legfontosabb feladatuknak. A vasárnapi munka bevezetésével még növelni is kívánták a termelékenységet. Koszits Pálnak sikerült megakadályozni a vasárnapi munka bevezetését, sőt sikerült elhárítani a cselédek felől a botbüntetés fenyegetését. Azok, akik az állatállomány mentésében részt vettek, nem úszták meg ilyen könnyen: „Visszatérve otthonukba, lekapták őket a tíz körmükről Poltinescu dandártábornok haramiái és cafatosra botozták a szerencsétleneket, hogy vallják meg, hova rejtették a román királyság tulajdonát képező (!) állatokat."

85 A megszállás alatt nem került sor megtorlásokra: a ménesbirtok igazgatósága határozottan kijelentette, hogy a román megszállókat nem kívánja felhasználni a forradalomban szerepet játszók megbüntetésére.

86 A megszállás alatt Reichmann Zsigmond, a legexponáltabb személy bántatlanul Mezőhegyesen tartózkodott.

87 A románok sem léptek fel, csupán egy feltételhez ragaszkodtak, nevezetesen ahhoz, hogy a tanítói kar tegye le a hűségesküt. Ezt a követelést a tanítói kar testületileg megtagadta. 1920. január 17-én változott meg a későbbiekhez képest idillinek mondható helyzet. Ekkor érkezett a hír, hogy Mezőhegyes mégsem lesz Romániáé. Megindult a birtok módszeres kifosztása: „Blasianu katonai parancsnok olyan precízen tervezte-szervezte meg, hogy leleményességét, módszerességét külön kátéba lehetne foglalni. A gazdaság összes gépi és állati vonóerején kívül igénybe vette a szállításhoz Csanád megye három járásának valamennyi fogatát. Február 28-tól még a tavaszi szántást-vetést is megtiltotta a gazdaságban, nehogy akár egy cső kukorica is Mezőhegyesen maradjon a leltározott kincsből."

88 Mezőhegyesről szerelték fel az Erdélyben és a Bánátban felállított román állami gazdaságokat. Március 30-ig tartott a román megszállás. Ez idő alatt 9537 állatot vittek el, továbbá a műhelyek teljes felszerelését, a terménykészletet, még az évtizedeken keresztül nagy gonddal nevelt vadállományt is kipusztították.

89 A pusztítás súlyát csak növelte az, hogy az egész országnak tenyészállatokat nevelő, minőségi állatállomány lett a rablás áldozata. A teljes kártételt — átszámítva — 7,2 millió pengőre becsülték. Ez az összeg a birtok teljes tőkeállományának 18,5%-át tette ki.

90 Március 30-án antant-bizottság adta át a községet a községi elöljáróságnak. A bizottságot vezető angol tábornoknak hiába mutogatták az üres istállókat... Befejezésül a megtorlásról kell szót ejtenünk, előrebocsátva, hogy Mezőhegyesen nem fordult elő olyan brutális akció, mint a Duna—Tisza közén vagy a Dunántúlon. A csendes tisztogatás 1919 júliusában kezdődött. Az iparosok 20%-át mint létszámfelettit elbocsátották. Az ipari üzemek alkalmazási rendje lehetővé tette, hogy felmondási idővel bárkit indoklás nélkül elbocsássanak. Cselédszólítás előtt, október végén kerültek sorra a szegődményesek. Egy tisztiszéki ülésen részletesen megvizsgálták, ki hogyan viselkedett a forradalmak alatt. Aki ellen kifogás merült fel, az szólításkor nem kapott új szerződést. Az igazgatóság év közben nem vonta vissza a márciusban elfogadott bértáblázatot. 1920. január elsejével viszont visszaállította a háború előtti járandóságot. Az iparosok ügyében még egy szűrésre sor került. 1919. december 13-án bizalmas 327