A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

Március 27-én Kürtös felől már ágyúzás hallatszott, erre a tengerészek eltávoztak.

78 Egy egység járt még Mezőhegyesen, április 16-án egy „86 sihederből álló század ..., inkább lakodalmas, mulatós seregre hasonlítottak."

79 Parancsnokuk a pécskai demarkációs vonalra akarta őket küldeni, mire ők letartóztatták a parancsnokot. A Vörös Hadsereg egységei csak átutaztak Mezőhegyesen. Olykor körmönfont módszerekkel akadályozták meg, hogy az átutazók elhagyják a vasútállomás területét.

80 A megyei direktórium utasításait Kiss Ernő sok esetben elszabotálta: nem szállíttatta Makóra a pénztárt, a Vörös Hadsereg visszavonulása után nem robbanttatta fel a síneket. A makói direktórium küldötteit változatos eszközökkel igyekeztek távol tartani. Előfordult, hogy az agitátorokról elterjesztették, hogy rekvirálni jöttek, s azok örültek, hogy ép bőrrel megúszták. Früstök László városparancsnoki minőségben a Vörös Hadseregbe való toborzást akadályozta. Ennek ellenére is adott Mezőhegyes katonákat a forradalmi honvédelemhez, 13 mezőhegyesi vöröskatonáról tudunk

81 Az elszigetelési kísérletek ellenére április közepétől egyre feszültebb lett a hangulat. Az üzemtervet készítő Hunyadi summázata szerint: „Valószínű, hogyha az oláh megszállás késik, a rend felborul, mert az izgatók már nagyon dolgoztak a nép között, az asztalos népszerűsége rohamosan csökkent... "

82 Az „oláh megszállás" azonban nem késett. A ménesbirtokok osztálya már jóval a kürtösi ágyúzás előtt aggódott. 1918 decemberében kérdést intézett a külügy( höz, nem fenyeget-e a megszállás veszélye? Egyértelmű nem volt a válasz. A megnyugtató válasz ellenére hozzáfogtak a tenyészállatok mentéséhez. A mentés meglehetős fejetlenség közepette zajlott. A törzsménekkel Nagykőröst, Székesfehérvárt bejárták, de sehol sem voltak hajlandók befogadni azokat. Végül Hatvan—Ercsi körzetében sikerült az állatállomány egy részét biztonságba helyezni. Mezőhegyes a román megszállás idején A Vörös Hadsereg utolsó, visszavonuló alakulatai április 26-án hagyták el Mezőhegyest. Néhány napig semleges terület volt a község. Május elsejét nyomott hangulatban, csendben ünnepelték meg. 1919. május 2-án foglalták el a román királyi csapatok Mezőhegyest. Fegyveres harcra nem került sor, a nemzetőrség ellnállás nélkül átadta fegyvereit. Május 3-án a mezőhegyesi direktórium megtartotta utolsó ülését és a lemondásról határozott. A lemondó levél ugyanolyan békés, sőt udvarias, mint a direktórium egész működése: „Csupán a közrend fenntartása volt hivatalbalépésének célja, — most is a köznek kíván szolgálni, midőn átadja hivatalát, felkérve a község elöljáróságát és képviselőtestületét az ügyek további vezetésére."

83 A románok megérkezésük után igyekeztek otthonosan berendezkedni, abban a hiszemben, hogy a békediktátum nekik ítéli Mezőhegyest is. Gyorsan új nevet is adtak neki: Marie Rosun. A Román Kormányzótanács két küldöttet állított a ménesbirtok élére. Mindketten otthonosan mozogtak: August Blasianu gaz326