A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

— dolgozott.

7 A központi iparosok közül a nősök többségében havidíjasok, a nőtlenek napidíjasok voltak. Leginkább e munkások helyzete közelítette a nagyipari munkásságét. Bezártságuk is jóval kisebb volt. Mind a birtok, mind a cukorgyár munkásainak egy része városból került Mezőhegyesre. A forradalmi eseményekről szóló egyik jelentés is megállapította, hogy a városokból érkezett ipari munkások intelligensek, s „többé-kevésbé szaturálva vannak szociáldemokrata eszmékkel".

8 Ha egy kis tőkét összegyűjtöttek maguknak, önállósodhattak valamelyik környékbeli községben. A fővárosi gyárak — elsősorban a MÁV gépgyára — is szívesen fogadták a mezőhegyesi vas- és fémmunkásokat. A presztízs-, bér- és lakáskülönbség éles cezúrát húzott az iparosok és a szegődményesek közé. Még a VI. fizetési osztályba sorolt havidíjas is többet keresett, mint a szegődményes elöljárók nagyobbik része. A legmagasabb állású szegődményesek — majorosgazdák, számadók — évi járandósága a III—

IV. iparos fizetési osztálynak felelt meg. Több mint 200 ipari munkás dolgozott a bérlő cégek által működtetett cukorgyárban és kendergyárban. A cukorgyár személyzete cseh és osztrák szakmunkásokból rekrutálódott, azonban a tízes évek végére már ezek a munkások is elmagyarosodtak. A cukorgyár kampány idején 1166 fővel dolgozott.

9 A környékről verbuválódott idénymunkásság külön színt jelentett a mezőhegyesi palettán. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az ipari munkásság között erősödött meg legjobban az azonos helyzetből, azonos érdekekből, azonos kultúrából eredő „mi"-tudat. 36—38 főből álló, mezőgazdasági akadémiát végzett tisztviselői kar irányította a birtok gazdálkodását. Ők testesítették meg a ménesbirtokot. Munkájukat 25—30 díjnok segítette. A szakmailag rendkívül felkészült tisztviselői kar és a gazdaság munkásai között társadalmilag áttörhetetlen válaszfal húzódott. A tisztviselők rétegéhez sorolhatjuk a 20—22 fős tanítói kart is. Áttételesen ők is a ménesbirtoktól kapták fizetésüket. A népszámlálás a véderőrovaton tünteti fel a méneskar teljes létszámát. Tehát a tisztek, az altisztek, a méneskarhoz beosztott sorkatonák együtt szerepelnek. A szervezetileg teljesen különálló ménes tisztjei meghatározó szerepet játszottak a község életében. A méneskar testesítette meg a birtokon és a cukorgyárban is ideálisnak tekintett katonás fegyelem mintapéldáját. A forradalom kitörése után a tiszteknek le kellett vetniök az egyenruhát, hogy valamelyest tompítsák az ellenük megnyilvánuló ellenszenvet. Összefoglalóan jellemzi a mezőhegyesi „intelligenciát" a demokratikus gondolkodású, meggyőződését 1920 után is vállaló orvos, Látrányi Sándor egyik mondata: „Valamennyien kis fizetésű hivatalnokok, mégis az arisztokratát játszák."

10 • Egy pillantást vetnünk kell a háttérre is. Az európai nívón gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemet gúzsbakötött, szűk határú községek vették körül. Néhány példa: Református-Kovácsháza 1694 kh-jának 367, Végegyháza 935 kh-jának 424, Ambrózfalva 1616 kh-jának 328, Pitvaros 1925 holdjának 998 mezőgazdasági keresőt kellett eltartania.

11 A ménesbirtokot körülvevő közsé306