A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

pest a továbbiakban a növénynemesítés, a minőségi állattenyésztés, az új termesztési, tenyésztési eljárások bevezetése jelentette. Folyamatosan növekedett a gépleltárt, az állatállományt magában foglaló üzemtőkék aránya. A minőségi termelés — a mezőgazdasági ágazatokban is — egyre több kvalifikált munkást igényelt. A háborút megelőző években érkezett a ménesbirtok történetének zenitjére. Magas jövedelmezőség mellett évente ezres nagyságrendben adott el a köz- és magántenyészeteknek apaállatokat, ugyancsak ezer mázsás tételekben vitt piacra nemesített vetőmagvakat. Hogyan rétegződött Mezőhegyes társadalma a forradalmat megelőző évtizedben? A község lakossága 1910-ben 7972 fő volt. A keresők közül a cselédekhez tartozott 1745 személy — 60,9%—, az iparosokhoz 575 fő — 20,1%—. A 62 közszolgálati alkalmazott az összes kereső 2,2%-át tette ki, míg a véderőhöz tartozott 482 személy, a keresők 16,8%-a.

1 Első pillantásra megállapíthatjuk, hogy igen magas az iparosok aránya. Ez a tény tárgyunk szempontjából rendkívüli fontossággal bír. Az egyes rétegek további tagozódását vizsgálva azt kell megállapítanunk, hogy az éves szegődményesek rétege volt a legkevésbé homogén. Az összes szegődményes 10%-a tartozott a munkairányítók közé: majorosgazdák, öregbéresek, elöljáróbéresek, számadók stb. 2 Az irányítók maguk is tényleges munkát végeztek, emellett irányítottak egy-egy kisebb csoportot, illetve egy munkafolyamatot. A birtok tisztviselői rendkívül nagy becsben tartották a közvetlen munkairányítók rétegét. Maga a jószágigazgató is az „uradalom legmegbízhatóbb, legérdemesebb szegődményeseinek" mondta őket. Tekintélyükön nem eshetett csorba. A majorosgazdával összeakaszkodó szegődmenyes számíthatott a csendőrökkel való találkozásra. 3 A cselédek vertikális tagozódású társadalmában elfoglalt helyet pontosan tükrözi az éves járandóság. A majorosgazda évi bérének értéke 65%-kal haladta meg a legnépesebb kategóriában — szekeres béres — élvezett járandóság értékét. A munkairányítók javára mutatkozó átlagos különbség 30-50% között mozgott. 4 Az uradalom által megállapított értékhierarchia szerint szerveződött a majorok népének társadalma. Ilyen körülmények között az irányítói státussal járó jövedelemtöbblet, az abszolút értékben jelentéktelen, de adott szituációban felértékelődő előnyök alkalmasak voltak a közös érdekek elfedésére. 5 Az élvezett jövedelem és a külső jegyek alapján is jól elkülöníthető csoportot alkotott az őrszemélyzet és a kerületi iparosság. Mindkét csoport aránya 5-5% körül mozgott. 6 A szegődményeseken belül csak a szekeres béresek alkottak nagyobb homogén csoportot. Arányuk — az ostorosokkal együtt — elérte a szegődményes-létszám 60%-át. A későbbiek szempontjából igen lényeges az is, hogy a több mint 1700 cseléd kilenc gazdasági kerületben élt és dolgozott. Ez a területi elkülönítettség nagy mértékben akadályozta az érdekvédelmi szervezkedést. Legjobb helyzetben a község központjában élők voltak. A forradalmi időszakban az összességében meglehetősen passzív cselédség legaktívabb tagjai a központból kerültek ki. A nagy létszámú iparosság is további csoportokra bontható, azonban az egyes csoportok között nem húzódott olyan éles választóvonal, mint a szegődmenyeseknél. 1919 januárjában 294 iparost foglalkoztatott a ménesbirtok; a háború előtti létszám elérte a 320 főt. Az ipari munkások elitje a központi gépműhelyben — 191 fő — és az ugyancsak központi építészetben — 41 fő 305