A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

velés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium. A polgári kezelés bevezetésével egyidejűleg szétválasztották a ménest és a gazdaságot. A magas szinten álló ménest különösebb nehézségek nélkül adoptálta a mezőgazdasági kormányzat. Annál több gondot okozott a gazdaság, vagyis a ménesbirtok. Mezőhegyesen 1869 előtt nem folyt hagyományos értelemben vett gazdálkodás. A szántóföldi növénytermesztés és a lótenyésztésen kívüli állattenyésztési ágak egyetlen célt szolgáltak, a ménes és a katonai személyzet eltartását. A birtok átalakulása 1875-ben indult meg. Kihasználva a kiegyezés utáni gazdasági fejlődés felhajtóerejét, a földművelésügyi szakigazgatás messzemenő támogatását, a minisztériumból irányító Kozma Ferenc és a Mezőhegyesen tevékenykedő Gluzek Gyula két évtized leforgása alatt modern, európai szintű mezőgazdasági nagyüzemmé varázsolta a ménesjárta pusztákat. Ezen rövid időszak alatt formálódott ki az általunk vizsgált modern Mezőhegyes. Mi volt a titka a megkésetten induló tőkés átmenet gyors és átütő sikerének? Mezőhegyesei! nem voltak legelőkért, remanencia-földekért folyó, hosszan elhúzódó jobbágyperek. Nem okozott gondot a tagosítás sem. Még csak zsellérekkel sem kellett pereskedni. Egyetlen rendelet lezárhatta a katonai cselédek korszakát, helyet teremtve a tőkés nagyüzem új típusú munkaerejének. A nagybirtok évszázadok alatt kialakult és rögződött igazgatási, kezelési rendszere és gazdálkodási módja sem vált gátjává a tőkés gazdálkodásra való áttérésnek. Az, hogy nem kellett a további lépéseket eleve meghatározó történeti előzményekhez igazodni, lehetővé tette a legmodernebb külföldi és hazai technikák és módszerek meghonosítását. Adott volt tehát egyfajta sajátos, szervetlen fejlődés lehetősége. A potenciális lehetőségek megvalósításához megfelelő tőke állt rendelkezésre. A beruházásokhoz szükséges anyagi erőt a Földművelésügyi Minisztérium költségvetése biztosította. A tőkés átalakulás utolsó fázisában, az ipari vertikumok kiépítése idején már idegen tőkére támaszkodhatott a birtok. Ekkor már olyan feltételeket tudott teremteni a ménesbirtok, amelyek vonzóvá tették a mezőhegyesi tőkebefektetést. Bérleti szerződést kötő vállalkozók építették fel a gazdaság cukorgyárát is, kendergyárát is. Ugyanilyen rövid idő alatt zajlott le a birtok társadalmának átalakulása. A polgári kezelésbevételt megelőzően sorkatonai szolgálatra besorozott katonák dolgoztak Mezőhegyesen. A katonai munkaerő nem felelt meg a tőkés gazdálkodás munkaerővel szemben támasztott követelményeinek. Mezőgazdasági munkákhoz jól értő, állandó munkásokra volt szükség. 1875-től kezdődően a közös hadsereg katonáit Mezőhegyesre telepített éves szegődményesek váltották fel. Fokozatosan nőtt a feldolgozó, kiszolgáló ipari üzemekben foglalkoztatott iparosok száma is. A gazdaság, a gazdálkodás metamorfózisát egy közigazgatási változás is követte. Mezőhegyes 1872-ben mint eszmei község alakult meg; vagyis a község képviselőtestülete, elöljárósága — törzslakosság hiányában — az uradalom alkalmazottaiból került ki. A megalakult új közigazgatási szervezet lényegében azonos volt a ménesbirtokkal. Még elméletben sem zavarta semmi a szegődményesek feletti korlátlan hatalmat. Témánk szempontjából ez döntő fontosságú mozzanat. 1895 körül fejeződött be a tőkés átalakulás folyamata. A fejlődés természetesen nem állt meg, csak a strukturális változások korszaka zárult le. Az előrelé304