A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között
malis választással kijelölt bíró és albíró után, csak városgazdaként fogadta el Hrabovszkyt. Ekkor robbant ki a népharag a választást élénken figyelő tömegben, amely a jelentések szerint két-háromezer főből állt. Az úri és szolgabírói manipulációkat a zsellérek jól szervezett megmozdulása próbálta megakadályozni. Ennek több mozzanata volt, valamennyi azt mutatja, hogy a tömeg akarata és elszántsága igen erős volt. Az események menetét a hivatalos jelentések alapján így lehet vázolni 82 : Amikor a tömeg tudomására jutott, hogy nem Hrabovszkyt, hanem Such Józsefet tette meg bíróvá a szolgabíró és a szűkebb kijelölő csoport, a zsellérek megakadályozták az új bíró és esküdtjei eskütételét: Nem engedték ki a városháza udvarából az értük küldött kocsikat. Azt kiáltozták, hogy csak Hrabovszkyt kívánják bírónak, senki mást. Kocziszky György a tanácsterembe is bement és követelte, hogy Hrabovszky legyen a bíró, mert a császár is úgy parancsolta. Belanka Ádám a tanácsteremben azt kiabálta: „Hrabovszky a bíró, különben Csabán azonnal háború lesz!" A szolgabíró távozásra szólította fel a lázongó tömeget, mire az részben feloszlott, részben két csoportra vált. Az egyik csoport megszállta a városháza udvarát, majd elvitte Hrabovszkyhoz a városháza kulcsait. A másik csoport a szolgabíró udvarában elvette a hajdú kardját (azt is Habovszkyhoz vitték), s megpróbálta rákényszeríteni a szolgabírót egy új választásra. Hasonló okból megkeresték Kis Pétert is. A szolgabírót a csendőrök megjelenése szabadította ki szorult helyzetéből. Mindjárt el is fogatta a csendőrökkel a megmozdulás öt szervezőjét: Kocziszky Györgyöt, Belanka Ádámot, Orectár Jánost, Máté Jantyik János és Liker Pált. Hrabovszkyt nem merte még letartóztatni. A városháza elfoglalása után Hrabovszky bíróként viselte magát. A régi „cselédeket" (a nem tisztviselő alkalmazottakat) elküldte onnan és éjjeli őröket állított a városházához. Szándéka volt a bírói szék elfoglalása — állapította meg a megyei főispáni helytartó. Valószínűleg az öt zsellér letartóztatása miatt, a következményektől félve, a városháza kulcsait és a hajdútól elvett kardot Hrabovszky még november 15-én visszaküldette egy gyerekkel. A mozgalom másnap reggel is tömeges fellépéssel folytatódott. Hét-nyolcszáz főnyi zsellér körülvette az előző nap letartóztatottakat őrző csendőrséget, s arra akarta kényszeríteni a parancsnokot, hogy bocsássa szabadon az elfogottakat. Különben erőszakkal szabadítják ki őket. A csendőrök parancsnoka nem engedett a nyomásnak, az öt szegényembert azonban feltűnés nélkül átvitette Gyulára> a megye börtönébe. Ettől kezdve a nyílt lázadástól, az elnyomó rendszer fegyvereitől visszarettenő, legbátrabb vezetőinek jó részétől megfosztott tömeg megfélemlítését szolgáló hivatalos vizsgálat és bosszúállás lépcsőfokait kísérhetjük csak végig. A megyei főispáni helytartó már november 16-án bizottságot küldött Békéscsabára, hogy „a lázongás elnyomására minden célszerűnek látszó intézkedéseket megtegyen" s ha kell, katonai erőt kérjen. (Két század katonát tartott szükségesnek Kis János.) A megyei vizsgálóbizottság arra próbálta kényszeríteni Hrabovszkyt, hogy ő „nyugtassa meg" a zselléreket, egyúttal őt tették felelőssé az esetleges további mozgalmakért. Hrabovszky ezt nem vállalta. A nép csendesebbé válását látva, november 20-án Hrabovszkyt is letartóztatták és Gyulára kísér292
