A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között

ték. Vele együtt került a megye börtönébe Nagy István és Kováts Mihály is, a szolgabíróval szembeni erőszak vádjával. A megyei urak első szándéka az volt, hogy a csabai lázadók perét a legsürgősebben le kell tárgyalni, mert a nép csak így hiszi el a valóságot: azt, hogy Hrabovszky nem áll a császár védelme alatt. November 24-én azonban már a kedélyek megnyugtatását látta jobbnak Kis János, mentegette a megmozdulás résztvevőit. Az elfogottak 1863 december elején a nagyváradi katonai törvényszék elé kerültek, izgatás vádjával. Több mint négy hónapos huzavona után, 1864. április 22-én Ferenc József kegyelmi határozata az eljárást végül is megszüntette.

83 A császári döntés mögött magasabb politikai érdekek húzódtak meg. A felsőbb szervek már novemberben is elzárkóztak a katonaság kirendelésétől.

84 Az 1863. december 1-jei orosházi éhségmegmozdulás

85 láttán mégis katonákat küldtek, de a rendkívül nehéz megélhetési viszonyok miatt nem akarták élezni a feszültséget. Hrabovszky császárhűségét Bécsben másként értékelték, mint a megyében. A helyi urakkal szemben a császár „igazságosabb" voltába vetett hit a szegénység körében nem volt ismeretlen. Úgy vélték, hogy Ferenc József megtartatja a saját rendeleteit, a megyei és a csabai urak pedig kijátsszák azokat. Az udvari kancelláriát és a helytartótanácsot a csabai megmozdulás kapcsán az foglalkoztatta legjobban, hogy miért merte engedélyezni a megyei főispáni helytartó az elöljárók választását az előírásos kinevezés helyett.

86 A kormányszervek nyilván a centralizmus gyengülésétől, a helyi vezetés megbízhatóságának romlásától tartottak. Kis János — a szolgabírók véleményét összefoglalva — bevallotta, hogy az 1861 végi feszült időszakban, amikor választás nélkül senki sem mert bíró vagy előljáró lenni, kényszerből beleegyezett a szűkebb körű előzetes kijelölés alapján történő választás gyakorlásába, s ez a megoldás azóta is érvényben van.

87 Ez voltaképpen annak a közvetett bevallása volt, hogy a lakosság eléggé korlátozott bevonása, irányított véleménye és legalább semleges magatartása nélkül az önkényuralom a helyi igazgatást képtelen volt megszervezni. A szegényparasztság igazságkereső törekvései 1867—1868-ban Az 1863. évi megmozdulás erőszakos elfojtása és megtorlása után a békéscsabai volt zsellérek lemondtak a helyi vezetés megszerzéséről. Az elszigetelt helyi lázadás nem hozhatott változást, bár igen értékes mozgalmi tapasztalatokat hagyott maga után. Nem vezetett eredményre az az akció sem, amely — a nincstelenektől, azok szaporodásától tartó elöljáróság támogatásával is — a Békéscsabához közeli Csanád vagy Arad megyei kincstári (kamarai) puszták csabai földtelenekkel való betelepítését célozta. A helytartótanács nem állt szóba a vagyontalan földmunkásokkal,

88 a vagyonos nagybérlőktől várta a pénzt. Az 1863. évi példátlanul súlyos aszály és éhezés következményeit viselte még a lakosság, amikor 1865 tavaszán a volt földesurak ismét sorra szólították föl a várost az örökváltsági hátralék fizetésére. A város nehéz helyzetben volt; a 293