A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között
újabb terhek alá vetették. Az alkotmányos megyék, köztük Békés megye is, megtagadja a császárnak szóló adó befizetését, az állami adó behajtását. Aki adófizetésre vállalkozott, hazaárulónak minősítették. 47 Ferenc József parancsára 1861 júliusában Békéscsabán is megjelent az adóbehajtó katonaság. 48 A Zsibrita János bírósága alatti elöljáróság nem vállalta az adó beszedését, inkább formálisan lemondott, s egy ideiglenes bizottságra bízta Békéscsaba közigazgatását. 49 A város lakosságának adóhátraléka — miután az októberi diploma után senki sem fizetett — ekkor már több mint 73 ezer forint volt. 50 A császári hatalom újraszervezett rendjét és az adók behajtását augusztustól egy állandóan beszállásolt dzsidás szakasz biztosította Csabán. 51 1861 november elején már mindenki előtt világos volt az „alkotmányos" megyei ellenállás csődje. November 14-én lemondott Békés megye tisztikara is. December derekán visszaállították a császári hatóságokat, egészen a járásokig. 1861 novemberében Békéscsaba képviselőtestülete még kiegészítette magát 200 tagra, s hangsúlyozta, a február 11-én a nép akaratából választott önkormányzat folytonosságát. 52 Az abszolutizmus újraélesztése láttán — számítva a képviselőtestület betiltására — újra elővették az ötvenes években bevált kibúvót: a fontos ügyek vitelére 33 tagú „örökváltsági bizottságot" választottak. Ebből Zsibrita Jánost és társait már kihagyták. 53 Az új szolgabíró Zsibritát és híveit az 1861. november 14-i bíróválasztásnál sem jelölte, semmiféle tisztségre. 54 Az októberi diploma előtti vezető csoport ezzel ismét kiszorította a zsellérek képviselőit a helyi igazgatásból. Azok azonban — mint látni fogjuk — ebbe nem nyugodtak bele. A november 14-én megválasztott, az abszolutizmus iránt lojális elöljáróság tizenegy nap múlva, az erőszakra hivatkozva, bár a katonai beszállásolás megszüntetése érdekében is, vállalta az elmaradt adók beszedését. 55 A szegénység vezetőinek üldözése 1862—1863-ban 1862. január l-jén a csabai zsellérek egy csoportja kérvénnyel fordult a Budán székelő Helytartótanácshoz, a jogtalanul leváltott Zsibrita János visszahelyezése érdekében. A beadvány megijesztette a november 14-én hivatalba lépett elöljáróságot. Mikor azután megyei utasítás érkezett az újoncállítás végrehajtására, az elöljáróság lemondott. Részben a népszerűtlen feladattól félt, főként azonban attól, hogy a Zsibrita-hívek által benyújtott panasz eredményeként leváltás lesz a sorsa. 56 Az Aradon megjelenő Alföld című lapból a helytartótanács is értesült a csabai elöljáróság lemondásáról. Miután attól félt, hogy a nehezen megszilárduló Habsburg-hatalom a hasonló esetek miatt ismét válságba kerülhet Magyarországon, az ügyben szigorú vizsgálatot rendelt el. A Békés megyei főispáni helytartó jelentése a Zsibrita visszahelyezését kívánó mozgalommal indokolta a csabai elöljárók lemondását. A szolgabíró egyébként sarokba szorította a visszavonulásra készülő elöljárókat: nem fogadta el a lemondásukat, sőt: a városban folyó „bujtogatások, viszálykodások és zavarok" miatt őket tette felelőssé a rend fenntartásáért és a rendeletek végrehajtásáért. 57 288
