A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között

A megfélemlített elöljárók — ugyanúgy, mint az adóbehajtásnál — az erőszakra hivatkozva vállalták az újoncok összeszedését, illetve a sorozás előkészítését.

58 A január l-jén benyújtott tiltakozás ügyében január 22-én megindult megyei vizsgálatnak még márciusban sem volt eredménye. Március 12-én a csabai zsellérek emiatt újabb panaszt nyújtottak be Budára. Ebben már azt is kérték, hogy a Zsibrita ellen még az „alkotmányos" időszak végén megindított port mielőbb fejezzék be a megyei törvényszék urai. A pör hivatali visszaéléssel és sikkasztással vádolta a volt bírót. Az ügyre vonatkozó iratokat nehezen akarták megtalálni, végül kitűzték az ítélethozatal napját,

59 1862. április 7-ére. A tényleges ítélet azonban csak 1862,. október 3-án született meg, már nem csak Zsibrita ellen, hanem a mellette felszólaló zsellérek képviselője, Szikora János ellen is. Zsibritával szemben sem a földosztással kapcsolatos izgatást, sem pedig a sikkasztást vagy a hivatali hatalommal való visszaélést nem sikerült bizonyítani, így végül felmentették. Feltételezhető, hogy a zsellérek vezetőjének börtönbe zárásával várható népmozgalomtól tartottak a megye urai. Szikora kilenc havi börtönt kapott a Zsibrita érdekében indított kérvényezésért. Külön kiemelte az ítélet, hogy a panasztevők „ a csabai összes intelligentiát. .. azzal vádolják, miszerint roppant vagyonaikat a város lakosságának csalások és cselszövények felhasználása melletti megkárosításával szerezték."

60 Az ítéletet Zsibrita további üldözése, háborgatása követte. 1862 október végén Kis János megyei főispáni helytartó — Zsibrita és társai egyik legbefolyásosabb ellenfele az ő öccse, Kis Péter volt — külön utasította a csabai szolgabírót: nejelölje Zsibritat az év végi bíróválasztásnál,

61 mert Zsibrita továbbra is izgat a nép között. Tíz nap múlva egy Aradról érkezett levelet kobozott el a szolgabíró, mert azt Zsibritának, mint Csaba város törvényes bírájának címezték. A levél felbontására a főispáni helytartó adott utasítást. Annak tartalmából és az ügyben lefolytatott hosszas vizsgálat során keletkezett jelentésekből kiderült, hogy Zsibrita — a zsellérek kérésére, a saját becsülete visszaszerzése érdekében is — felkeresett egy aradi ügyvédet és tanácsát kérte, hogyan keresheti az igazát, hogyan juthat vissza a bírói székbe. Az ügyvéd (Oláh Gábor) a népjogok híve volt, javaslatai megijesztették a megyei és csabai urakat. „A bíróválasztás a népé, őtet abban senki sem akadályozhatja, sem nem korlátozhatja" — írta levelében. A néppel mindent tudatni kell, szlovákul is el kell magyarázni, hogy Zsibrita jelölése nélküli bíróválasztást ne fogadjanak el — tanácsolta. A csabai lakosság nagyobb része Zsibritat még mindig bírónak tekintette a szolgabíró jelentése szerint. Az eset nyomán a megyei főispáni helytartó ismét vizsgálatot rendelt el> eredmény nélkül. Azt akarta megtudni, kik a „megrögzött nyugtalankodók, békétlenkedők, a békés kedélyeket felizgatok", hogy szigorúan eljárhasson ellenük. A Helytartótanácshoz küldött felterjesztése szerint Zsibrita Jánost, akit legutóbb felmentett a törvényszék, keményen meg kell büntetni, mert ő a fő „népnyugtalanító".

62 1863 január végén Zsibrita János Bécsben, az udvari kancelláriánál nyújtott be újabb panaszt. Kérte a bírói székbe való visszahelyezését, ügyének az osztrák törvények szerinti elintézését, továbbá az 1862. október 3-án hozott megyei ítélet erkölcsi megrovásának eltörlését.

63 A megyei álláspont alapján a kérelem 289