A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között
bontakozott ki, amikor az ipari munkásságnak a marxi szocializmust követő mozgalma kapcsolatot épített ki az agrárszegénységgel. Ez a kapcsolat a szocialista alapelvek magasabb szintre emelését és elfogadását foglalta magában, s ezzel segítette elő legjobban az osztálytudatos szervezést a mezővárosokban és a falvakban. A szocialista mozgalom vidéki kereteibe kikerülhetetlenül beépítendő paraszti osztályküzdelmi hagyományok tartalmi lényegét az urakkal és kiszolgálóikkal, általában a hatalommal szembeni, ősi plebejus indulatokban, ellenszenvben, másfelől az osztálytudat felismerésében és vállalásában jelölhetjük meg. Az ösztönösség jegyében lefolyt közös erőpróbák, szervezkedések, kérvényezések, igazságkeresések jól előkészítették a szocialista eszmék befogadását és a mozgalmi-szervezeti formák könnyebb megismerését. A mezővárosi társadalmi és termelési szervezetben nemzedékeken át megszokott keretek, érdekkifejezési és -elismertetési formák (a protestáns egyházakban, a települések vezetésében), másfelől az írni-olvasni tudás érdemi elterjedése ugyanabban az irányban formálták tájunk agrártársadalmának eszmei arculatát is. Békéscsabának a hazai földmunkás- és parasztmozgalmakban betöltött kiemelkedő szerepének a történetkutatás komoly figyelmet szentelt eddig is. 1 A megjelent publikációk egyoldalúságára mutat, hogy az 1891. május 2—3-án első csúcspontjára jutott helyi szocialista mozgalom szerteágazó előzményei közül magyar nyelven eddig csak az agrárfejlődés és az agrártársadalom lényeges kérdései kaptak vizsgálatot, 2 a mozgalmi-tudati előzmények nem. A város dualizmus kori vagy korábbi évtizedeinek politikai életéről ma még csak személyes hangvételű emlékezéseket forgathatunk. 3 Az 1860-as évek csabai szegényparaszti mozgalmairól több országos összegzés és helytörténeti munka megemlékezik, lényegében az 1863. évi ínség keltette fellobbanások sorában, 4 a mélyebben fekvő okok kibontása és a közel egy évtizedes folyamat feltárása azonban most történik meg. A város parasztságát megosztó ellentétekre utaló szerzők 5 a behatóbb kutatáshoz már inspirációt adtak. Ugyanez vonatkozik a tágabban vehető régió időben nagyjából egybeeső, tartalmi és szervezeti vonatkozásban is nem egy tekintetben hasonló vagy összehasonlításra érdemes mezővárosi és falusi mozgalmairól megjelent fontos dolgozatokra is. 6 Az 1860—1870-es évek paraszti szervezkedéseinek — többnyire nagyon hézagosan dokumentált, sokféle ágon és keretben jelentkező mozgásokról lévén szó — feltárása és értékelése tipikusan a kitartó hangyamunkát követelő helytörténeti feladatok közé tartozik. A küzdelmek gazdasági, társadalmi és politikai háttere A Habsburg-neoabszolutizmus időszakának Békéscsabája az akkori Békés megye legnépesebb települése, legnagyobb mezővárosa volt, lényegileg teljesen szlovák anyanyelvű lakossággal. 1850-ben 23400 lakost vettek számba, ebből pontosan 90% (21022 fő) szlováknak vallotta magát. 7 (1857-ben 77,4%-ot, 1880-ban 77,7%-ot jelentettek a szlovák anyanyelvűek. 8 ) Az 1858-ban megnyi282
