A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. (Munkácsy Mihály családjának történetéhez) I. közlemény

de a két idősebbik, Emil és Aurél, tartósan szenved miatta, ami bár nem gátolja növekedésükben, de nagyon is akadályozza őket a tanulásban. Az én kis hétéves Emilem megírta első levelét most a drága édesapánk 88-ik születésnapjára, a tizenöt hónapos Gizellám, miután egy teljes éven át kétségekben hagyott, hogy él-e vagy hal, most olyan kövér mint a duda és szalad mint a nyúl." Munkácsyné tehát Gizellát említi legkisebb gyermekének, s még nem szerepel Gyula, a család ötödik gyermeke, így ő 1848 februárja után születhetett. Ebből a levélből az is kiolvasható, hogy a Lieb család az elért pozíció ellenére nem boldog Munkácson. Nemcsak a gyermekek betegsége miatt. Liebné arról panaszkodik, hogy ritkán láthatja testvéreit. Az anyagiak is gondot okoznak: „hosszabb utazásra még gondolni sem gondolhatok most, mert az sok pénzbe kerül, ami nekem nincs" -írja. Önmagáról így ír: „Általában visszavonult, házias életet élek, mivel túlságosan sok a dolgom ahhoz, hogy gyakran részt vehetnék szórakozásokon, és sokszor a megfelelő hangulatom is hiányzik szegény gyermekeim beteges úJlapota miatt." Valószínűleg az a távolság, amely elválasztotta a rokonoktól, okozza, hogy megpróbálnak elkerülni Munkácsról. Az idézett levélben találkozunk először távozási szándékukkal: „ . . . egy . . . gyenge reményt táplálok, hogy talán megláthatlak benneteket, mert az én Miskám megpályázta a pesti ellenőri állást, de már ez a remény is vízbe fulladt, ahogy általában nem nevet ránk a szerencse." 1848 őszén mégis lehetőség nyílt, hogy közelebb kerüljenek a rokonsághoz. A megüresedett miskolci sópénztárnoki állást pályázta meg Lieb Mihály. A jelöléseket október 20-án terjesztették fel,

50 december 6-án Lieb több heti szabadságot kért a kassai kerületi felügyelőségtől,

51 s december 22-én már mint miskolci sótárnok szerepel.

52 Nyilvánvaló, hogy decemberi szabadságra a költözés miatt volt szüksége, így ebben a hónapban kerülhettek Miskolcra. Az eddigi állomáshelyek után Miskolc a „nagyvárost" jelentette a Lieb család számára: 17 000 lakos, erőteljes iparral és kereskedelemmel. Egyben közelebb jutottak a rokonsághoz is: a Felvidéken élő Liebekhez, s főképp a várostól 40 —50 km-re a Bükk rengetegében, Cserépváron kasznároskodó Reök Antalhoz, Cecília fivéréhez. A miskolci sóház épülete a zsolcai kapunál állt, az akkori város szélén. Mellette szántóföldek következtek, meg egy kis tér, ahol a környék gyerekei játszottak, Köztük a Lieb gyerekek. Lakásukról Ilges közöl képet: földszintes polgárház, dúsan fásított, gondozott udvarral.

53 Munkácsy szerint a kert végén folyt egy kis patak, melyben Aurél tanácsára gyakran megfürödtek. Munkácsy arra is emlékezik, hogy éjjel-nappal őrszem sétált a házuk előtt. Való igaz: 1848. április l-jével minden fontosabb hivatal elé őrszemet állítottak, így az állami pénzzel dolgozó sóhivatalra is őr vigyázott.

54 Anyagilag jól élt a család. Lieb Mihály fizetése 600 Ft volt és a szokásos természetbeni juttatás.

55 A gyerekek mellett házitanítót tartottak, ezenkívül pesztonkát és szolgalegényt említ Munkácsy az önéletrajzában. Ugyanő írja, hogy Miskolcon íratták be először iskolába is. Munkácsyék épp akkor kerültek Miskolcra, amikor a legnehezebb sors várt a város lakóira. 1848 végén haditerületté vált a vidék.

56 Görgey serege erre 258