A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. (Munkácsy Mihály családjának történetéhez) I. közlemény

A munkácsi sókamara személyzete 1845-ben a következőkből állt:

43 Pénztárnok: Lieb Mihály, Ung vármegye táblabírája Ellenőr: Halavács Alajos, Sáros vármegye táblabírája Mázsamester: Batta Mihály Mázsáló: Thober Antal Sótár-őr: Molnár János Ezenkívül volt egy íródeák és ún. „határszéli kerülők". Évenként 24—25 000 mázsa só került a munkácsi sókamarába a máramarosi bányákból, s innen szállították tovább az alsóvereckei, ungvári és kisbereznai sókamrákba. A sóellátás mellett a munkácsi sóhivatal, így a pénztárnok hivatali körébe és felügyelete alá a következő ügyek tartoztak még: „segedelmi (subsidionalis), alapítványi (fundationalis, fundus studiorum, Ludovicaea ttc), türelmi (tolerantialis) pénzek, kamarai kincstári taksák, a Hadi és Kamarai özvegynyugpénzek (pensionalisták), mag nélkül megholtak vagyonai (caducitas), a várbeli élelemre ügyelő hivatal csere (cambialis) költségei, korcsma, mészárszék stb.". A sókamara előtt 1785 óta fegyveres őr állott. Az őrséget előbb a várbeli katonaság adta, 1831-től a Benczúr gyalogezred Munkácson elhelyezett osztálya.

44 A sóhivatalnokok a várostól független királyi tisztviselők voltak. Fizetésük és függetlenségük alapján előkelő helyet foglaltak el a városka társadalmában. Lieb Mihály fizetése 1841-ben a természetbeni szolgáltatásokon kívül 500 Ft volt, a város főbb tisztviselői közül pedig 1848-ban a főbíróé 120, a tiszti ügyészé 200, a jegyzőé 160, a rendőrkapitányé 80 Ft.

45 Lieb Mihály lakásáról így ír Szana Tamás: „Nem volt ház, mely uriasabban lett volna berendezve, mint Lieb Mihály sóházi perceptor első emeleti lakása — Munkácson, szemben a «Csillag» vendéglővel."

46 Ugyanezt a polgári ízlést sejteti Karlovszky Ida visszaemlékezése: „Rendkívüli bámulattal töltött el az egyetlen olajfestmény, a melyet ebben az időben (gyermekkorában — Cz. I.) ismertem. A tűzokádó Vezúvot ábrázolta, a melyet nagy festőnk, Munkácsy Mihály szüleinek salonjában láttam, és a kis Miskával együtt bámultunk."

47 A Lieb Mihályról és feleségéről készült portré is a család jólétét bizonyítja.

47/a Lieb Mihály társadalmi rangját mutatja, hogy 1845-ben Ung megye táblabírájaként szerepel, s még ebben az évben Bereg megye is táblabírájának választotta.

48 Ez a titulus nem hivatalt jelentett már, inkább megtiszteltetést. Azokat az embereket tüntették ki vele, „kiknek érdemeik oly tündöklők, hogy a megye ösztönt érez kitüntetésükre alkalmat keresni". 1841—1843 között születhetett második gyermekük, Aurél, majd 1844. február 20-án a „sóperceptori lakás sarokszobájában" Mihály, végül 1846 novemberdecemberében egyetlen leánygyermekük, Gizella. Bár Gizellát a legkisebb gyermekként emlegetik az irodalomban, Munkácsy édesanyjának egy 1848 februárjában németül írt leveléből mást állapíthatunk meg. A levelet sógornőjéhez, Reök Lajosnéhoz írta Magyar-Bolyba.

49

. „Sokmindennel meg kell küzdenem, kedves Júlia, mert szegény gyermekeim mindig betegesek, különösen a téli hónapokban: most már negyedik alkalommal az ősszel visszatért a láz, és egész télen át tart, bár most ez alkalommal a legfiatalabbat, Miskát megkímélte a láz, 257