A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. (Munkácsy Mihály családjának történetéhez) I. közlemény

Fizetése 400 Ft-ra emelkedett, sójáradéka kevesebb: 175 font. Lieb Mihályt azonban már a következő évben Ungváron találjuk, ahová sopénztárnoknak nevezték ki.

38 Távozásában nyilvánvalóan közrejátszott, hogy ezzel a kinevezéssel — alig öt évvel Sóvárról való távozása után — elérte a vidéki sóhivatalok vezetői állását, a sóbeszedői vagy sópénztárnoki beosztást. Egy beadványból azonban azt is megtudhatjuk, hogy Munkácson „természetbeni lakása" mindössze fekvőhely nagyságú kamra volt, amely azelőtt a sóeladási kimutatás vezetésére szolgált, így ez is hozzájárulhatott távozásához. Úgy látszik, az ungvári sóhivatal kisebb volt, mint a munkácsi, mert fizetése előlépése ellenére is 400 Ft maradt, csak a sójáradék emelkedett 200 font sóra. Kinevezési okiratából azt is megtudjuk, hogy a sópénztárnoki állást helyettesként már hosszabb idő óta ellátta. 1838 novemberében tette le hivatali esküjét Ungváron, s vette kezébe a hivatal vezetését. Ungvári tartózkodása alatt fordulat állt be életében. Négy év özvegység után másodszor is megnősült. Felesége a mándoki Forgách grófok tiszttartójának leánya, Reök Cecília. Megismerkedésükre a Reökök szatmári és sóvári kapcsolatai adhattak alkalmat. Cecília fivére, Reök Pál az 1830-as évektől Nagykárolyban volt főmérnök. Lieb Mihály 1832—1834 között szatmári mázsáló volt, így természetes, hogy ismerhették egymást. Valószínűleg ez a kapcsolat vitte Reök Pált Sóvárra, s ott ismerhette meg későbbi feleségét. Reök ugyanis Sóvárra nősült, viszont ez a kapcsolat adott alkalmat Lieb Mihálynak Reök Cecília megismerésére is. Cecília 1839-ben 27 éves volt. Házasságukat ebben az évben köthették, mert — bár anyakönyvek hiányában nem tudjuk bizonyítani — 1839-ben Lieb Mihály hitvesi reverzálisára vonatkozó iratot iktatnak a Kamara irattárában.

39 1840-ben született első gyermekük, Emil, akinek tehát Ungvár a szülőhelye. Három évig maradnak Ungváron. 1841-ben távoznak, szeptember l-jén 100 Ft fizetésemeléssel a munkácsi sóhivatal pénztárnokává nevezték ki, s megkapja a szokásos utasítást: utazzék mielőbb új állomáshelyére.

40 Alig költöztek vissza Munkácsra, 1842-ben máris távozási szándékáról értesülünk. Úgy látszik, Sóváron tisztviselői hely üresedett, mert megpályázza, folyamodványának azonban nem lesz eredménye,

41 Munkácson maradnak. Ezután 1848-ig nem találkozunk olyan bejegyzéssel, amely távozási szándékára utal. Munkácsra kerülésével megszűnt az a vándorlás, amely 1829 óta 12 éven át tartott. Ezalatt öt város (Igló, Szatmár, Tárkány, Munkács, Ungvár) sóhivatalában dolgozott, de mindegyik változás tisztségében vagy anyagiakban előbbre vitte. Az örökös vándorlásban azonban nem lehetett valami nyugalmas élete. Hét évig maradnak Munkácson. A 6500 lakosú város piacterén állt a sópénztárnok „egyemeletű, csinos ízléssel kőből készült lakóháza", mellette a vele egyidőben, 1784-ben épült sókamara.

42 Utóbbi a századfordulóra alaposan megkopott, mert így írja le a történetíró: „A sóraktár nagyon kezdetleges épület volt, kőlapon tölgyfagerendákból összetákolt pajta s nyugati oldalán ahhoz ragasztott szűk kandallós szoba, mely irodának használtatott". (Talán ez a kis szoba volt Lieb Mihály szállása 1838-ban, amikor „fekvőhely nagyságú" szállására panaszkodott.) A sókamara telkének északi részén 1833-ban épültek „csinos és alkalmatos kőházak" az ellenőr, a mázsamester és mázsáló számára. 256