A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. (Munkácsy Mihály családjának történetéhez) I. közlemény

Ezután négy évig nem hallunk róla. A hivatalnoki állás még nem olyan munkakör, amelyben önállóan intézkedne felettes szervek felé, így neve csak akkor tűnik fel ismét, amikor személyes kérését fogja felterjeszteni. Több gyermekük nem született, az anyakönyvek sem említik nevét. Az évtized végén viszont mozgalmassá kezdett válni élete. Úgy látszik a bányagondnokságnál nem látott lehetőséget az előrehaladásra, mert vidéki sóhivatali állásokba próbál bejutni. 1827-ben, épp Lieb Ignác nyugdíjazásának évében, a szolnoki mázsamesteri állást pályázta meg

28 — sikertelenül — mert Sóváron maradt. A következő évben előléptetését kérte,

29 s végül 1829-ben nevezték ki mázsálónak Iglóra.

30 14 év után otthagyja Sóvárt. Mi okozza ezt a nyugtalan keresést? Első pillanatra családi okokra gondolnánk. Több gyermeke nem született, ami abban az időben ritkaság, így azt feltételezhetnénk, hogy felesége halála vagy más ok befolyásolhatta távozási szándékát. 1828-ban azonban keresztszülőként együtt szerepelnek feleségével

31

, így ez a változat nem lehet igaz. A kétgyermekes családapa a magasabb beosztást kereshette, amikor szinte évenként adta be távozási vagy előléptetési kérelmét. Valóban. A következő évek vándorlásaiban mindig a sóhivatali állások következő fokozatait pályázza meg. A szokásos sóhivatalokban ugyanis a következő tisztségviselőket találjuk: sóbeszedő vagy sópénztárnok (salis perceptor — Salzeinehmer) ellenőr (contraagens — Kontrollor) mázsamester-ellenőr (controllor ponderum magistrum — Kontrollierender Wagmeister) mázsamester (ponderum magister — Wagmeister) mázsáló (ponderator — Wäger) sótárőr (vigil vagy obequitator — Hüter) Már Szolnokra is mázsálónak akart menni, s most Iglón sikerült ezt a beosztást elnyerni. Hivatali esküjét azonban csak 1830-ban iktatják

32

. Két évet töltött Iglón. 1830-ban újból kérte előléptetését, s 1832-ben Szatmárra helyezték mázsamesternek

33

. Még ugyanabban az évben le is mondott, de csak 1834. január 22-én nevezték ki mázsamester-ellenőrré Tárkányba

34

. Öt év alatt két fokozattal lépett előre a ranglétrán. Fizetése már 350 Ft, 220 font sójáradék és szabad szállás. A tisztség elvállalásakor nemcsak a szokásos esküt követelték meg tőle, hanem egyévi fizetésének megfelelő óvadék letételét is. így volt ez a többi tisztviselőnél is. Kinevezésekor egyben utasították, minél gyorsabban induljon újonnan nyert hivatalának elfoglalására Tárkányba, ahol az óvadék és eskü letétele után az eskü napjától utalványozták új beosztásával kapcsolatos fizetését. (Összehasonlításképp: a tarkányi sópénztárnok fizetése ugyanakkor 500 Ft, 250 font sójáradék és szabad szállás.) 1835-ben ellenőrként (contraagens) szerepel.

35 Ebben az évben, október 19-én Eperjesen meghalt felesége, 32 éves korában.

36 1836-ban hol ellenőrnek, hol mázsamester-ellenőrnek írják, s ismét előléptetésért folyamodik. 1837-ben került először Munkácsra mint sóhivatali ellenőr.

37 255