A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

12 vft (holdanként és évenként) 12 vft (holdanként és évenként) 8 vft (holdanként és évenként) 6 vft (holdanként és évenként) 6 vft 30 kjr (holdanként és évenként) 11 vft (holdanként és évenként) 8 vft 20 kjr (holdanként és évenként) 8 vft (holdanként és évenként) 8 vft 22 kjr (holdanként és évenként) 7 vft (és szolgálatok) évenként 7 vft 30 kjr (holdanként és évenként) 14 vft (holdanként és évenként) (Megjegyzendő, hogy a felsorolt kertészségek kisbérlői sorra feleskertészek voltak, tehát a fele dohánytermés a tulajdonost vagy a főhaszonbérlőt illette.) Úgy ítélhetjük, hogy a fenti kertészségek bérleti feltételei jóval terhesebbek, mint a kunágotai telepesek számára meghatározott szerződések. Érthető tehát, hogy a 20 éves szerződést kínáló kamara gyorsan benépesítette (többek között) a kunágotai puszta részét. A szerződést 1843. július 30-án írták alá azok, akik a telepítvény bérletére jelentkeztek Pécskán, a kamarai tiszttartóságon; s 1845. augusztus 28-án ismertették velük a „hely színén" is a haszonbérleti szerződésben foglaltakat. E telep tehát két évig szerveződött, ennek ellenére sem talált minden numerus „gazdára", illetve nagy a valószínűsége annak, hogy nem mindenik jelentkezőt fogadott a kamara, helyettük inkább azt a megoldást választotta, hogy egy-egy kertészgazdának két-három numerust is általengedett. Szerződésük 1863. október 31-én (20 év múlva) járt le, ekkor újabb, kedvezőtlenebb feltételek mellett 6 évre meghosszabbították a bérlemény haszonvételének jogát, holdanként és évenként 5 ft 50 kjr haszonbér mellett vállalták a szerződést.

35

^ A kunágotaiak bérleményüket 1873-ig, a telepítvény es falvak „felszabadítását" kimondó törvény megszületéséig megtartották. A szóban forgó törvény értelmében „Kunágotán 130-an 14 holdnyi, 77-en másfél holdnyi birtokot" váltottak meg.

36 Gyimesinél olvashatjuk (továbbá), hogy „a telepítvényesek megnövekedett terhekkel állottak szemben, s ezek meghaladták gazdaságuk teherbírását". A folyamatról Seres József szemléletes képet rajzolt:... a váltságösszeg... (évi 246 ft) több mint kétszeresse volt az eddigi 112 forint haszonbérnek ... a tönkrement gazdák egyrésze nem tudta fizetni a magasabb évi bért és földjét potom áron eladta ... a vevők nevetségesen kis összeget, sőt néha csak egy pár sonkát, csirkét stb. fizettek."

37 Ez azonban már elvezet bennünket a századfordulóhoz, amely nem lehet e tanulmány vizsgálódásának tárgya. Mi a címben is megjelölt témát, a kunágotai feles-kertészség paraszti társadalmának szerveződését, alakulását, a kertészgazdák társadalmi csoportjának sorsát, e „vezetőréteg" demográfiai adatait tanulmányozzuk, illetve e kérdéskör vizsgálatára vállalkozhattunk. Forrásként a megfelelő anyakönyveket, a község adófőkönyveit, továbbá azt a 6/1848., 1850., 1852., 1868., 1869., 1871.) árverési összeírást

38 használhattuk, amelyekben egy-egy alkalommal a telep gazdáit valamilyen szempont alapján rögzítették a kamara megbízottai. Eddig Makó: Földeák: Lelei puszta: Dulovits-Dombegyháza: Regent-Dombegyháza: Geler-Dombegyháza: Domiratos: Tornya: Kisiratos: Kevermes: Marcibáni-Dombegyháza: Bánhidi-Dombegyháza: 199