A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

nem találtuk meg az alapítók névsorát, amiért is rekonstrukcióval dolgozhattunk, s csupán megközelítő pontossággal állíthatjuk, hogy kik voltak azok a parasztok, akik Kunágotán 1844-ben hozzáláttak a gazdálkodáshoz. Az anyakönyvekből

39 megállapítható, hogy az első születések 1844 februárjától, az első halálozások 1844 tavaszától, az első helybeli házasságkötések 1844 őszétől történtek, legalábbis ezeket anyakönyvezték Battonya, Nagykovácsháza rk. egyházaiban. Elöljáróban arról is szólnunk kell, hogy a telepes falvakkal, azok paraszti társadalmával foglalkozó történészek egyetértenek abban, hogy e telepek kertészei (kertészgazdái), a tényleges bérlők, e telepek paraszti közösségeinek azon rétegét alkotják, amely gazdasági erejénél fogva képes arra, hogy a bérlemény kötöttségeit magára vállalja; Kunágota esetében is képes arra, hogy a numruson a mindennapos életre, s a termelésre berendezkedjék. E kertészeket a későfeudális társadalomban (és később is) házas zsellérekként kezelték, ez jogi meghatározásuk is; mellettük azonban (Kunágotán is) csaknem a telepítés kezdetén megjelentek a hazátlan zsellérek, akik nem vállaltak numerust, akik nem állottak szerződéses viszonyban a kamarával. Ennek megfelelően kertészgazdákm és hazátlan zsellérekre (egyszerűen zsellérek) tagolódott Kunágota parasztsága is már az 1840-es években. Már az első családok között felbukkantak a zsellérek, akik ott éltek Kunágotán a kertészcsaládokkal együtt. A kunágotai kertészségbe folyamatosan betelepülő parasztcsaládok kétarcúságot mutatnak; éspedig a kertészgazdák zömükben állandó (mondhatjuk törzsökös) teleplakókká lettek, s mindössze néhány adatot ismerünk ki-, illetve beköltözésükkel kapcsolatban; velük szemben a zsellérek, vagy lakók tekintélyes hányada folyamatosan mozgásban volt. Olyan esetekről is tudunk, amikor egy-egy család 2-3 évre azért költözött ki a faluból, mert másutt vállalt szolgálatot, vagy éppen részes kertészséget stb. Az állandóan alakuló, változó paraszti közösségről mégis több pontos adatunk van. Táblázat Kunágota paraszt családjainak jogi állapotáról: évek 1846 1850 1852 1860 1865 1871 Kertésztelkek száma 130 130 130 130 130 130 ebből armalista kezén 2 — — — — — ebből zsellérek kezén 128 124 117 ? 7 124 alzsellérek száma 7 9 ? 102 ? 25 + házas kézművesek száma ? 2 2 2 ? ? hazátlan kézművesek száma ? ? ? 11 ? ? kereskedők száma ? ? ? 4 ? ? összes népesség száma 1093 (Megjegyzés: + csak az 187l-es összeírásban szereplő adós alzselléreket vehettem számításba.) Eközben Kunágota telepítvény megalakításától 20 esztendő telt el, amely 2 évtized a kertészség társadalmát jelentősen átalakította. A dohánykertészségek zselléresedését (mint a népesség elszegényedésének világos, mérhető kísérőjelen200