A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

„Hájogot Szemrül lehasítani bizonyos szernek állítja a köznép a fekete tyúknak zuzzáról lehasított vastag bőrt, mellyet lehúzván s meg mosván meg kell szárítani, és igen finom porrá vagy lisztté törve sűrű szitán által eresztve ebből a hájogos szemre hinteni s bé fogva tartani a szemet." Lelőhely: Ecsedy, Sokféle 227. o. A néprajzi szakirodalomból ismert, hogy szinte minden vidéken, ahol magyarok és románok egymás mellett vagy vegyesen laktak, a reformátusok nem ritkán fordultak ráolvasásért, babonás cselekményekért a románokhoz. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy saját vallásukat „alkalmatlannak" tartották babonás praktikák támogatásáért, vagy a saját hiedelmeik „eredménytelenségét" az erösebbnek hitt románokéval próbálták pótolni. A második szöveg a néprajz által szerelmi varázslásnak nevezett hiedelemcselekményről tudósít, sajnos az étető leírását nem tartalmazza. Mindkét adat egyházi erkölcsbíráskodásjegyzőkönyvéből való. Korszakunkban a református egyház presbitériumának feladata volt a vallási közösség házassági viszálykodásaiban az esetleges válást megelőző békéltetés és a házasságon kívüli nemi élet szankcionálása. Ez a gyakorlat 1850 után országszerte megszűnt, a második szöveg az utolsó gyulai esetek egyikének rögzítése. Végül a harmadik adatot Ecsedy Gábor 1834-ben egy gyulavári asszonytól jegyezte le, és mint írja, sikerrel alkalmazta. (V ö. még: Kosa László: Erkölcsi kihágások és büntetések Gyulán a XIX. század első felében. Békési Élet, 1979. 118—125.) 17. Pá/-napi vásár 1843 januárjában „A gyulai Pál napi vásárra jött kereskedők és másoknak sokba került a városrai bejövetel. Az ugy nevezett Várad felőlli útbann és benn a városban eső ugy nevezett Formintz mellett, melly az Uraságnak Szénás és Tsikó teleltető kerített kertje, fel akadtak, és tsak néhány ölnyi távolságra való vontatásért 25 vfrtot vagy ezüstben 10 forintot kellett nekik fizetniek. A marha, ló beledültek a Sárba, és a nyakukra kötött kötelekkel vontatták onnan ki. A teheneknek tsak a fejek, fülök látszottak ki a sárból, a hajtók s gyalogosoknak a tsizmájokat le húzta a Sár lábokról. Mezítláb, csizmájukat megfogva ballagtak tovább. Ily sanyarú és istenátkozta telet nem ért a legvénebb ember is. A sok takarmány, fűtő mellett a jószág éhezik, a kementze fázik, mert nem lehet hozni a tanyákról, aki hoz is csak lóháton, kötelekbe szorítva rak valamit, ha a lova el nem dül. Tsak a posta jár keservesen. Ha ez nem volna, úgy a szomszéd helyrül sem tudnánk semmit." Lelőhely: Ecsedy időjárási feljegyzések, 54. levél. Ecsedy Gábor 1834-től haláláig naponta feljegyzte, milyen volt Gyulán az időjárás. Műszerei azonban nem voltak, így csupán saját benyomásaira támaszkodott. Az egyhangú leírás sorai közé olykor családi, politikai vagy egyéb különös eseményekről szóló rövid híradásokat is beiktatott. A gyulai vásárok múltjára lásd: Dankó Imre: A gyulai vásárok (Gyula, 1963). 190