A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

NB. Darvasinak a feleségét magam papoltam el Fekete Gyarmaton augusztus 18kánn 1814be, azolta Darvasi itten Gyulán többnyire nállam lakott.— Rátz Susanna pedig 1817be az éhelhalás elől jött erre Gyantáról, három gyermekével és férjével, a férje a Görbedi Erdőnn megholt az éhségben és ott elásódott a földbe — a mint sok itten megfordult Gyantái Emberek bizonyitották. Nálam lakott az asszony 13 esztendeig tsaknem és innen ment férjhez, a 3 Gyermeke közül is itten kettő megholt, és tsak Sára nevű leánya van életben mintegy 12 esztendős" Lelőhelye: Kehá, I. 58. o. Az 1815 -17-es vizes időjárású esztendők rossz termése Erdélyben és a szomszédos vidékeken éhínséget okozott, melynek számos halálos áldozata volt. A hegyvidéki román községekből csapatosan jöttek éhező románok Békés megyébe (Implom, 193 -194), de úgy látszik, a közeli magyar községekben sem volt sokkal kedvezőbb a helyzet. 14. az 1831. évi kolerajárvány „1831. Augusztus első napjánn mutatta itten Gyulán magát a Napkeleti Cholerának neveztetett dögletes nyavaja, hanem augusztus ódikánn lett ennek áldozatjává a Németvárosonn egy Asztalosnak 8k esztendős fija, azolta többen halálozván meg benne, az oskolák a Felsőbb rendelések szerént bezárkódtak, vagy inkább a Gyermekeknek feljárása eltiltódott. A mi oskolánk széjjel botsátódott augusztus 2-kánn. A Rom. Catholikusok a Ttes Vmegye többszöri parancsolatjára 8a Augusti szüntették meg. Mindinkább inkább terjedvénn ez a dögletes nyavaja nehogy egészen erőt végyen, tehát a felsőbb rendelések értelméhez képest, az egészség dolgára kirendelt Kiküldöttség, az 1831. augusztus 16kánn tartott Üléséből ki adott rendeltetése szerént, a Templomokat is bezáratni rendelte, egyszersmind a Halottak temetését is a szerént parancsolta véghez vitetni, a mint ez a Ttes Vmegyének az 1831 к Esztendő Július 29kén tartott kis Gyűlésének 1205k számja, és ugyanazon Esztendő Augusztus 13kánn költ protokollumának 1339k számja alatt a felsőbb rendelésekhez alkalmaztatva foglaltatott. Megvagynak ezek az Ekklésia Archivumábann. Ezekhez képest tehát augusztus 17kénn a reggeli isteni tisztelet véghez menvénn, elolvastam a jelen lévők előtt azon parancsolatokat, szivekre kötöttem hallgatóimnak, az ezeknek, a magok javára való kész engedelmességet, meg hagytam, hogy bár minden reggel a rendess óránn meg fog a harang húzódni, m.a. a Templomba nem szabad jönni, hanem kiki a maga házánál végezze akkor áhitatosságát hálát advánn az Ur Istennek vele addig közlött jótéteményéért, kérvénn továbbra- is, mind magára, mind hozzá tartozóira, mind más felebarátaira kegyelmét, és különösen esedezvén a tsapásnak elfordításáért. A halottaknak való harangozás is megszüntetődött és a rendelés szerént a kiket az Ur Isten a pestis által szóllít ki, azok az arra rendelt Temetők által a ki jelelt pestises Temetőbe temetődnek, a kik pedig természetes halállal halnak meg, azokat a hozzátartozóik a rendes Temetőkbe minden harang, pap, kántor nélkül csendesen eltemetik. Elejék adódván ezek Hallgatóimnak, ellévénn már előre ezekre készítve, engedelmeskedve elfogadták. A nyavajának természetéről, ennek hamari orvoslásáról, és ennek az első szempillantásokban szükséges orvoslása módjáról is tettem hamari említést, szivekre kötvénn a vigyázást ajánlottam mind őket, mind magamat a Mindenhatónak gondviselésébe, meg igérvénn, hogy mihejt a nyavaja meg szűnik, azonnal a Templom meg nyitásá186