A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

ra mind a három haranggal jel és hir adódik, igy könnyes szemekkel váltunk el egymástól, nem tudvánn lehetünk-é többször együtt a közönséges isteni tiszteleten. Beirtam, és ha Isten meg tart tovább is fogom fojtatni. Gyulánn 1831. augusztus 17kén. Etsedy Gábor reft prtktor. A Templom meg nyitódott September hónap 4kénn, nem azért mintha már a nyavaja tökéletessen meg szűnt volna, hanem azért mert a nép zúgott, és kívánta hogy Isteni tisztelet tartassék; bár igen kevesenn jelentek meg, és lármások közül valamint itt, ugy másutt is legkevesebben. Tartott itt a cholerának ekvátja(?) September közepéig, a mikor már ritkábban öldöklött. September végével már meg szüntnek lehet mondani bár még október első hetében is mutogatta két s három személjen magát. Itt Gyulán egy nap a halottaknak leg felsőbb száma ment 35re, Harmintz ötre. Ezután kevesedett. így volt ez másutt is, két s három hét alatt érte el a leg főbb pontját mindenütt, azutánn alább jött. Nem volt talánn egyetlen egy ember is a ki a Cholera ideje alatt magábann kedvetlen változást és gyengeséget ne érzett volna. Magam is aug. 19kén délelőtt 11 órakor a leg sorgossabb munkám között tölle meg lépettem, tsak egy pillanat alatt. Kezem lábam minden erejét egyszerre elvesztette. Szédelegtem, és a belső részeim olyanná lettek mind a jég. Egyszerre ágyba mentem, bé takarództam, forró vízzel töltött butykosokkal — mellyek mindenkor készen voltak, körül rakatvánn felmelegültem és olly izzadásba jöttem, hogy két óra alatt négyszer kellett ruhát változtatni. Azutánn aug. 24kén hánytatót vettem és sok epe kiment töllem. Olly gyenge voltam, mint a ki a leg huzamosabb betegségből kél fel, és a belső részeim egész október elejéig fel nem tudtak soha melegülni. Therézia leányomat is September 30kánn este 9 órakor lepte meg az ágyba, méjj sóhajtásai utánn meg hűlt egyszerre, kezei lábai görcsöktől kezdődtek háborgatódni. Dörzsöltük Kámforros etzettel és pálinkával, azutánn butykosokkal őtet is körül raktuk, és fel melegedett, a baj meg szűnt. Csausz doktor ur is rendelvenn akkor mindjárt orvosságot a patikából, de a melyből csak három kanálra volt szükség. Mi légyen a nyavajának természete, gyógyítása módja, az az ide ragasztott nyomtatásból kitetszik, melly az Ekklésiáknak a Fő Tiszt. Superta (superintendentia = püspökség) útján küldődött, már itten meg szünvénn akkor a nyavaja. Adja a Jó Isten, hogy soha ne légyen rá szüksége senkinek, és őrizze meg a késő a késő maradékot is attól az aggódástól, a melynek ilyen állapotban ki lenne téve, valamint mi ki voltunk, mikor egyebet, ha kinéztünk nem láttunk a sok Koporsónál — mellynek ára egynek 16 fra is felment — halottaknál, a sok síró, kesergő özvegyeknél és árváknál, a sok a Halál árnyékában járó aggódóknál. [....] Lelőhely: Jkv. L, 217—219. A kolerajárvány Békés megyei és gyulai lefolyásának mozzanatai viszonylag jól ismertek más forrásokból is (Scherer. I, 439—443). Ecsedy leírásának az ad értéket és érdekességet, ami a tűzvész krónikájának is, a személyes átélés élményének rögzítése. Tükrözi a járványnak való teljes kiszolgáltatottságot és a vele járó rémületet. A szöveg egy részében pestisnek mondja, annyira nem ismerte ő sem, hogy a megnevezést is elvétette. A püspökség által terjesztett nyomtatvány, mely a betegség tüneteit írja le, ma is megvan a leírás mellé bekötve a jegyzőkönyvben.