A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

hogy még soha se ugy annak előtte. Sőt nyomtatásba is kiadta az Intentiókat minden Communitásoknak s Ekklésiáknak ennek a N. Vármegyének igen érdemes és tudós Fő Nótáriussá Тек. Domokos Lőrincz Ur, de ennek az oktatásnak sem lehetett ezúttal semmi foganatja, mert ki bírhatna a rettenetes méretekben fel háborodott Elementumokkal az emberek közül? Közelítvén a tűz a Templomokhoz minek előtte valamelyik meggyuladott volna, már akkor a kapu hídig kiterjedett, és szinte elzárta a kimenetelt a Városból, ugy hogy a Prédikátor Feleségét és gyermekeit maga előtt kiküldvén a Városból már azok a hídon ki nem mehettek, hanem fellyül a hídon egy udvaron bemenvén csónakon tevődtek által a Körösön. Maga pedig a Prédikátor benn szorulván, amíg a tűz rá nem jött Parókiájára, azt cselekedte két három emberrel, hogy ha valami módon lehetett volna, legalább a Templomot igyekezett volna megtartani. Azonban meggyúl a Catholikus Templom s Torony, meggyúlnak az azon innen lévő 4-5 házak, meg gyúl a Vármegye Háza, és valamellyikről egy fatális üszög a mi Templomunk napkeleti része felől mintedj ölnyire a girintzhez a sindel alá csapódik, ott füstölög, emésztődik, a szél által gerjesztődik, és már a Várban járt a tűz és már az Oláhok Temploma égett, mégsem vehetett lángot az üszög magának. A Vármegye udvarán volt egy vizi puska, amellyel eléggé iparkodtunk az üszög mególtásán, de hasztalan volt, a lövés addig fel nem ment. A Templom padlásáról is igyekeztünk a tűznek elejét venni, de magossan lévén az üszög azonban sem rud, sem lajtorja a padláson nem lévén, semmire sem lehetett menni. így tehát a tűz itt is erőt vett, és Templom tetejéről a Toronyba is bé menvén, azt is megemésztette. Látván a Prédikátor, hogy a Templomot megtartani lehetetlen volna, és hogy már az ő Parókiájára is a tűz elérkezett, a Körös szélire vonta magát, és ott igen nagy szenvedéssel állotta ki, amíg a tűz ereje elment, semmit sem tudván azonbann Feleségének és gyermekeinek sorsáról, és azok sem őróla, hanem estvéli 7-8 óra tájban bé jött a Felesége, és akkor panaszollották egymásnak szörnyű környülállásaikat. A Prédikátor semmi egyebet ki nem vitt a házából, hanem a Felesége az ő ágybélijét Szekérre rakatta, és két szolgálójával azt még jókor maga előtt a Majorba kivonatta, egyéb mobiliák pedig mind a helyeken benn maradtak és ott égtek. Oda égett a Ptor (prédikátor) bibliotékája is, és azzal edjütt az Ekklésia ládája, amelyben volt mintedj 50 rhftig való pénz, voltak még sok esztendőről való számadások is az Ekklésia költségeiről és más Ekklésiát illető levelek. Meg égtek a Prédikátor Museumában (papi dolgozószoba) még az Ekklésia állapotjárói való Protokollum, és 1736 esztendőtől fogva való Matricula is. [...] a Matricula írását [.. .] 1792-dik esztendőnek Április 16-dik napjától fogva Juhász István mint ezen Ekklésiának rendes Prédikátora kezéhez vette, és vitte mind addig a siralmas napig, amely mind az ő munkáját, mind a Boldog emlékezetű Ante cessoraijét (elődeiét) semmivé tette, a melly volt 1801-dik Julii; és ettől a naptól kezdődik már mint új Epochától ennek az Ekklésiának mind Protokolluma, mind pedig Keresztelésekről és Halottakról való Lajstroma. Hirtelen keresztül futván a tűz a Városon, a Lakosok többnyire kifutottak a Városból, a kik leginkább fehér személyek voltak, férfiak lévén a mezőn Búza takarására, és alig mutatta valaki magát benn mind addig, valamíg az épületek nagyjai le nem égtek s emésztődtek, mert a rettenetes füst, láng a sebes széltől hurcoltatván majd a Szemét is kisütötte az embernek. Addig tartott a tűz mindenfelé, amíg csak volt minek égni: mivel a Kut ágasok, ostorok, vedrek, dézsák, s más vízmerítő eszközök mindenfelé össze égvén, nehéz volt csak merítő edényre is kapni. A Templomunk, Tornyunk is így égett, emésztődött másnap reggelig is, amidőn ugy kiégett belőlük, mind kívül mind belől, ami csak fából volt, hogy nem egyebe maradt Tornyunknak és Templomunknak a puszta falainál, így jutott siralmas pusztulásra az a csak nem régiben készült Temploma ennek az Ekklésiának, a melynek építéséhez kezdett 1790-ben Octóberben; minden tekintetben 177