A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

Jkv. II. = Presbiteri jegyzőkönyv И. к. 1841—1860. A gyulai református egyház levéltára KeHá. I. = Kereszteltek anyakönyve 1801—1852. Házasultak anyakönyve 1801—1827 I. k. A gyulai református egyház levéltára Ecsedy, időjárási feljegyzések = Ecsedy Gábor időjárási feljegyzései 1834— 1852. Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára R. 363. (kézirat) Ecsedy, sokféle = Ecsedy Gábor: Sokféle. Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára R. 364. (kézirat) Scherer = Scherer Ferenc: Gyula város története I-II. k. Gyula, 1938. Implom — Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. k. Békéscsaba, 1917. Először idézőjelben közlöm az eredeti szöveget, a végén megadom a lelőhelyet, utána következnek magyarázataim és megjegyzéseim. 7. Az 1801. évi tűzvész „Anno 1801. Gyula Városának, és az ebben lévő Három Ekklésiáknak örökre emlékezetes és gyászos nap lehet az 180bik esztendőnek 9-ik Júliusa. Ezen a napon történt az, hogy edj szörnyű égés által ennek a Városnak főbb és tehetősebb része 3-4 óra alatt hamuba esett és semmivé lett. A felszámlálás szerint 600 s egynéhány telekek minden rajtok lévő épületekkel együtt semmivé lettek, a kár közel egy Millió rhforintra becsültetett. Amely becsübe a 3 Templomok és Tornyok a bennük volt Harangokkal és más Templombeli készületekkel nem tudódtak. Támadt a tűz nyári napnyugotra a Német Városon edj Razumotzky nevű Pintér Házánál, akit az uraság ki is vert, mivel már harmadszor támadt nála tűz, a Kőrös szélén abban az utzában, amely a Kápolnával által ellenben bal kézre vagyon. Volt az idő estvéli negyedfél órakor; amidőn a Reform. Prédikátor a déllyesti Cultust (istentiszteletet) végezvén, alig lépett a Templom ajtajából kettőt, amidőn edj Bakter sebes futással közelit a Templom felé, hogy veressük félre a Harangot, mert tűz van a N. (Német) Városon. A mellyet hallván a Prédikátor mindjárt is a Harangokat félre verette. Azután későre cselekedték ugyanezt a Catholikusok és Oláhok Tornyaiban. Szerencsétlenségére Városunknak a közelebbi 3-4 napok rettenetes melegek voltak. Fényes napos idő nem volt, hanem mindt valamely porköd borította el az eget és szinte főtt az ember az aerben, ha kiment a Házból és alig találtuk helyünket akár kinn, akár benn. A tűz támadásakor Szél nem volt, de amint a tűz terjedt, a Szél is azon proportioból mind inkább nevekedett. Eleinte úgy tetszett, hogy a Kápolna felé tart a Szél, és reményiettük, hogy legalább annál a térségnél, amely ott van a tűz megszakad, de csakhamar megfordult, azutánn és téli napkeletnek tartott egyenesen, és valami azon directioban volt, mindfelé széllyel szórta s hordta a tüzet, ugy hogy 5-6 s többfelé is egyszerre tűz gerjedett. A Tornyokból való jeladásra elég nép gyűlt a tűz oltására, és alig lehetett egymástól férni: de mihelyt a szél feltámadása és a tűz széllyel szórása lett (olvashatatlan) visszatért, és csaknem ember nélkül maradtak a tűzben lévő udvarok. Ugyan ezen a napon a Nemes Vármegyének is Törvényszéke lévén, mind benn voltak a Városban a Vármegyei Tiszt Urak, akik is mind biztatásokkal, mind fenyegetésekkel eléggé ösztönözték a népet, mitévők legyenek, de ennek sem lett semmi foganatja. Széllyel kellett az Uraknak is oszlani, sokaknak magoknak a Szállásaikon megégett a Hintójok. Csudálatos fatalitás! Ennek az esztendőnek, hogy olyan szorossan munkába vette a Ns Vármegye a tűz ellen való oltalmakat, Kapitány víz tartásokat s egyebeket, 176