A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

G. Szénászky Júlia: A korai szakálháti kultúra Battyonyán

A Battonya környékéről ismertetett szakáiháti korú emlékanyag vizsgálata során ehhez közelálló eredményre jutottunk, leleteink kora visszanyúlik a Vinca A végéig.

134 A Körös-Starcevo kultúra végénél párhuzamosan új kultúrák jelennek meg, amelyek a fekete fényezett áruval jellemezhetők. (Vinca A, Dudesti I., Karanovo III., Zlatarski, Paradimi, Dimini I [Tsangli], Protokakanj-Kakanj, Danilo I, legkorábbi LBK.). Ebben az időszakban alakult ki a középső Tisza-vidéken az AVK (Szatmár II). Ekkor a Körös-völgyben még a késői Körös kultúra él, amelyet jobb híján Protovinca néven tartunk számon. Ez nem a Vinca kultúra előzménye, hanem éppen annak korai hatását tükröző elemek összessége. (Ebben a kérdésben Gh. Lazarovici, Kalicz N. és Raczky P. nézeteit osztjuk.) Az általunk vizsgált területen, a Bánáttól északra, az Alföld délkeleti sarkában nem a korai Vinca kultúra megjelenése jelentette a kialakuló középső neolitikumot, noha hatása kétségtelenül kimutatható. Itt a Körös és Starcevo kultúrák továbbélő népcsoportjait csak később követi egy új kultúra a Maros és Temes vidéke között, amely a Vinca kultúra hatására jött létre, ahhoz sok szállal kötődik (a Marostól délre eső területeken a legtöbb elterjedési térképen vincai területnek látjuk), és fokozatosan északra haladva elfoglalja az egykori Körös kultúra, majd az AVK területeinek nagy részét is. Az utóbbi években a romániai Bánátban folytatott intenzív kutatások során a Temes és a Maros között, keletre pedig a hegyek lábáig kibontakozott egy olyan régészeti egység, amely nagyon sok megegyezést mutat a battonyai leletekkel. Gh. Lazarovici ezt BucovaJ csoport néven foglalta össze. Feltárásaink, melyeket a most vázolt terület északi peremén folytattunk, szinte teljesen megegyező leleteket hoztak napvilágra. Battonyán szinte minden megtalálható a Gh. Lazarovici által a BucovaJ csoportban bemutatott leletekből, aki ezek alapján arra a következtetésre jut, hogy „ohne eine sehr genaue Analyse können die beiden Gruppen nicht unterschieden werden".

135 Számos korai neolitikus forma továbbélését fedezhetjük fel. (Hengeres nyakú fazék, talpgyűrűs kehely, alacsony csőtalp, kiöntő, spirál), amelyek egy része a vincai kultúra fellépése utáni időszakból származik. Ugyanígy azonban vincai párhuzamokat is találunk (fekete fényezett áru, kettőskúpos edény, csőtalp, perem alatti lencsesor, tűzdelés). A vincai hatás tehát kettős; egyrészt áttételesen, a vincai kultúra hatását tükröző korai neolitikus kultúrákon át, másrészt közvetlen kapcsolat, hiszen a két kultúra határos egymással. A közvetlen kapcsolat a vincai kultúra törzsterületétől távolodva gyengül. A szakáiháti kultúra saját vívmánya a pasztózus festéssel hangsúlyozott karcolt szalagok váltakozása, a hengeres nyakú, gömbös testű, kétfülű palack, továbbá az arcos edények. Mindezeket egybevetve a battonyai С—14-es adatokkal

136 (4420—4225 i. e.) elképzelhetőnek tartjuk a szakáiháti kultúra Vinca A végén való megjelenését a Vinca A időszakban továbbélő, vincai sajátosságokat mutató ún. Protovinca népesség után. Ezt a Dimini kultúra Agia Sophia fázisával párhuzamosíthatjuk, amikor ott a kinyomott bütykök, karcolt díszek és a pasztózus festés megjelenik. Ez a korai szakáiháti kultúra egyidős az AVK késői szakaszával, amit az AVK