A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Bánkúti Imre: A Körös–Maros köz a Rákóczi-szabadságharc idején (Újabb dokumentumok 1704–1710)

valamikor Felséged parancsolni méltóztatott, szíves indulattal véghezvinni és csak edgyet is el nem múlatni miképpen igyekeztünk és munkálkottunk, mindennapi emlékezeteiben forgatni és kegyelmesen recognoscálni (elismerni) méltóztatik Felséged, szívbeli háládatossággal és alázatos köszönettel vesszük. De mindezekben ez a' considerátióra (meggondolásraJvaló, hogy semmiképpen és soha ennyire elő nem mehettünk volna, ha Felséged sokszori kegyelmes assecurátiója (bátorítása) szerint a' lakosok azzal nem biztattanak volna, hogy personalis insurrectióra nem adigáltatunk.

34 Ez volt edgyik nagy fundamentoma (alapja) nagy készségeknek, sőt, midőn a' Felséged assecurátiója előttök emlékezetben fordult, gyűlésekben uccánként kiáltották: Csak fegyverfogásra ne kénszerítessünk, készek vagyunk minden tehetségünkkel, szolgálatunkkal Kegyelmes Urunkat és az Országot segíteni. Eleintül fogva adással, szolgálattal oltalmazták, tartották Debrecent, annak vette az Ország több hasznát, mint sem fegyverkezésinek. Mellyre nézve csak a' szomszédságbeli strásallásra (őrállásra), fegyverrel való vigyázásra is nem kevés zúgolódással és zenebonálással vehettük ki mostanában őket, annyival inkább illy hosszas szokatlan expedítióra (katonai akcióra) nem hihetem, hogy felvehessük, assecurátusok (biztosítottak) lévén, és ha elkezdjük, mindjárt azt fogják előfordítani, hogy hol a' biztatás, hogy fegyverfogásra nem kénszeríttetünk, mellyhez bíztunkban fegyverünket is sok ízben kiadtuk? Akkor mit tudjak nekiek felelni? Ha ugyancsak változhatatlan azon intentuma (szándéka) Felségednek (kit is nem föld népihez való állapotnak ítílek gyenge értelmem szerint, a' sarkadiaknak egy része Erdélyben lévén), inkább szekerekkel s éléssel concurráljon (segítsen) a' Váras a' sarkadi hajdúságnak, kiknek másként is nincsen alkalmatosságok. Amellett ezen darab földnek azidő alatt való securitására (biztonságára) fordítani a' Váras népét, míg odajárnak mások, melly is szükséges, mert annak a' rácságnak feles jó lovassá szüntelen feljár majd

35 a' mi határunkig (mint most is megesett), s legalább marhát eleget praedálhat (zsákmányolhat), vagy valamelly szélen lévő helységeket elronthat. Ezzel ajánlom magamat Felséged fejedelmi kegyelmességében és utolsó csepp véremig maradok Felségednek, jó Kegyelmes Uramnak alázatos igaz híve Dobozi István m. p. Debrecen, 21. Augusti 1708. 120